Evangélium Lukács szerint 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta.	1 And entering in, he walked through Jericho.
2 Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag,	2 And behold, there was a man named Zacheus, who was the chief of the publicans, and he was rich.
3 szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt.	3 And he sought to see Jesus who he was, and he could not for the crowd, because he was low of stature.
4 Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.	4 And running before, he climbed up into a sycamore tree, that he might see him; for he was to pass that way.
5 Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: »Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.«	5 And when Jesus was come to the place, looking up, he saw him, and said to him: Zacheus, make haste and come down; for this day I must abide in thy house.
6 Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta.	6 And he made haste and came down; and received him with joy.
7 Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: »Bűnös embernél száll meg!«	7 And when all saw it, they murmured, saying, that he was gone to be a guest with a man that was a sinner.
8 Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.«	8 But Zacheus standing, said to the Lord: Behold, Lord, the half of my goods I give to the poor; and if I have wronged any man of any thing, I restore him fourfold.
9 Jézus azt mondta neki: »Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia.	9 Jesus said to him: This day is salvation come to this house, because he also is a son of Abraham.
10 Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.«	10 For the Son of man is come to seek and to save that which was lost.
11 Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa.	11 As they were hearing these things, he added and spoke a parable, because he was nigh to Jerusalem, and because they thought that the kingdom of God should immediately be manifested.
12 Így szólt hozzájuk: »Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen.	12 He said therefore: A certain nobleman went into a far country, to receive for himself a kingdom, and to return.
13 Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: ‘Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!’	13 And calling his ten servants, he gave them ten pounds, and said to them: Trade till I come.
14 Alattvalói azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: ‘Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk!’	14 But his citizens hated him: and they sent an embassage after him, saying: We will not have this man to reign over us.
15 Ő azonban, amikor megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.	15 And it came to pass, that he returned, having received the kingdom: and he commanded his servants to be called, to whom he had given the money, that he might know how much every man had gained by trading.
16 Jött az első, és azt mondta: ‘Uram, a mínád tíz mínát hozott.’	16 And the first came, saying: Lord, thy pound hath gained ten pounds.
17 Erre azt mondta neki: ‘Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.’	17 And he said to him: Well done, thou good servant, because thou hast been faithful in a little, thou shalt have power over ten cities.
18 Jött a második is, és így szólt: ‘Uram, a mínád öt mínát nyert.’	18 And the second came, saying: Lord, thy pound hath gained five pounds.
19 Ennek is azt mondta: ‘Uralkodj öt város felett.’	19 And he said to him: Be thou also over five cities.
20 Aztán jött a következő, és így szólt: ‘Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendőmben,	20 And another came, saying: Lord, behold here is thy pound, which I have kept laid up in a napkin;
21 mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.’	21 For I feared thee, because thou art an austere man: thou takest up what thou didst not lay down, and thou reapest that which thou didst not sow.
22 Azt mondta neki: ‘A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem.	22 He saith to him: Out of thy own mouth I judge thee, thou wicked servant. Thou knewest that I was an austere man, taking up what I laid not down, and reaping that which I did not sow:
23 Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?’	23 And why then didst thou not give my money into the bank, that at my coming, I might have exacted it with usury?
24 Majd így szólt az ott állókhoz: ‘Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van.’	24 And he said to them that stood by: Take the pound away from him, and give it to him that hath ten pounds.
25 Azok így szóltak: ‘Uram, annak már tíz mínája van.’	25 And they said to him: Lord, he hath ten pounds.
26 Mondom nektek: ‘Mindannak, akinek van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.	26 But I say to you, that to every one that hath shall be given, and he shall abound: and from him that hath not, even that which he hath, shall be taken from him.
27 Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg színem előtt!’«	27 But as for those my enemies, who would not have me reign over them, bring them hither, and kill them before me.
28 Miután ezeket mondta, haladt tovább Jeruzsálem felé.	28 And having said these things, he went before, going up to Jerusalem.
29 Amikor Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, amelyet Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát	29 And it came to pass, when he was come nigh to Bethphage and Bethania, unto the mount called Olivet, he sent two of his disciples,
30 ezekkel a szavakkal: »Menjetek a szemközti faluba. Amikor bementek, találtok ott megkötve egy szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide.	30 Saying: Go into the town which is over against you, at your entering into which you shall find the colt of an ass tied, on which no man ever hath sitten: loose him, and bring him hither.
31 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: ‘Miért oldjátok el?’ – mondjátok neki: ‘Az Úrnak szüksége van rá.’«	31 And if any man shall ask you: Why do you loose him? you shall say thus unto him: Because the Lord hath need of his service.
32 A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, amint megmondta nekik.	32 And they that were sent, went their way, and found the colt standing, as he had said unto them.
33 Amikor eloldották a szamárcsikót, a gazdái megkérdezték tőlük: »Miért oldjátok el a szamárcsikót?«	33 And as they were loosing the colt, the owners thereof said to them: Why loose you the colt?
34 Ők azt felelték: »Az Úrnak szüksége van rá.«	34 But they said: Because the Lord hath need of him.
35 És elvitték Jézushoz. A szamárcsikóra ráterítették ruháikat, aztán fölültették rá Jézust.	35 And they brought him to Jesus. And casting their garments on the colt, they set Jesus thereon.
36 Amikor pedig elindult, az útra terítették ruháikat.	36 And as he went, they spread their clothes underneath in the way.
37 Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve, hangosan dicsérni Istent a sok csodáért, amelyet láttak.	37 And when he was now coming near the descent of mount Olivet, the whole multitude of his disciples began with joy to praise God with a loud voice, for all the mighty works they had seen,
38 Ezt mondták: »Áldott a király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!«	38 Saying: Blessed be the king who cometh in the name of the Lord, peace in heaven, and glory on high!
39 A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: »Mester, intsd meg tanítványaidat!«	39 And some of the Pharisees, from amongst the multitude, said to him: Master, rebuke thy disciples.
40 Ő azonban ezt felelte nekik: »Mondom nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!«	40 To whom he said: I say to you, that if these shall hold their peace, the stones will cry out.
41 Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt:	41 And when he drew near, seeing the city, he wept over it, saying:
42 »Bárcsak te is felismernéd ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől.	42 If thou also hadst known, and that in this thy day, the things that are to thy peace; but now they are hidden from thy eyes.
43 Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől.	43 For the days shall come upon thee, and thy enemies shall cast a trench about thee, and compass thee round, and straiten thee on every side,
44 Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.«	44 And beat thee flat to the ground, and thy children who are in thee: and they shall not leave in thee a stone upon a stone: because thou hast not known the time of thy visitation.
45 Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat.	45 And entering into the temple, he began to cast out them that sold therein, and them that bought.
46 Ezt mondta nekik: »Írva van: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek« .	46 Saying to them: It is written: My house is the house of prayer. But you have made it a den of thieves.
47 Mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek,	47 And he was teaching daily in the temple. And the chief priests and the scribes and the rulers of the people sought to destroy him:
48 de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép ajkain csüngve hallgatta.	48 And they found not what to do to him: for all the people were very attentive to hear him.