A példabeszédek könyve 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Fiam! Őrizd meg szavaimat, rejtsd magadba parancsaimat!	1 Mon fils, retiens mes paroles, garde précieusement mes conseils.
2 Tartsd meg parancsaimat, akkor élni fogsz, és tanításomat, mint szemed fényét!	2 Observe mes commandements et tu vivras, garde mon enseignement comme la prunelle de tes yeux.
3 Kösd azt ujjaidra, írd szíved táblájára!	3 Serre-les fermement entre tes doigts, inscris-les sur les tablettes de ton cœur!
4 Mondd a bölcsességnek: »Nővérem vagy!« Az okosságot kedvesednek szólítsd,	4 Dis à la sagesse: “Sois ma sœur”, et à l’intelligence: “Sois mon amie”.
5 hogy megóvjon téged másnak asszonyától, az idegen nőtől, aki beszédeivel hízeleg.	5 Alors tu sauras te garder de la femme d’un autre, de la belle inconnue aux douces paroles.
6 Kinéztem házam ablakán a rács mögül,	6 De la fenêtre de ma maison je regardais à travers le grillage,
7 és látok fiatalokat. Észreveszek egy balga legénykét:	7 et je vis passer un naïf, un de ces jeunes qui ne pensent à rien.
8 ott megy az utca sarkán, s az asszony házának tájékára ballag,	8 Il s’engageait dans la ruelle, près du coin où vit cette femme, il se dirigeait vers sa maison.
9 szürkületben, estefelé, éjnek idején, sötétben.	9 C’était le soir, à la tombée du jour, déjà c’était la nuit et l’obscurité.
10 És íme, elébe lép az asszony, rossz személy mezében, készen a lelkek megejtésére, csacsogó és állhatatlan,	10 Et voici qu’elle vient à sa rencontre, vêtue comme une prostituée et couverte d’un voile.
11 nyugodni nem tudó. Lábai nem tűrik az otthonülést,	11 C’est la femme effrontée, qui n’a plus de honte, qui ne tient plus en place dans sa maison.
12 hol az utcán, hol a piacon, hol a sarkokon leskelődik.	12 Tantôt dans la rue, tantôt sur les places, de tous côtés elle cherche l’aventure.
13 Megragadja, megcsókolja az ifjút, szemtelen arccal hízeleg, és mondja:	13 Elle se jette sur ce jeune homme et l’embrasse; elle lui dit d’un ton assuré:
14 »Áldozatokat fogadtam egészségemért, és ma váltottam be fogadalmamat,	14 “Il me fallait offrir un sacrifice, aujourd’hui même je devais m’acquitter d’un vœu.
15 ezért jöttem ki eléd, hogy keressem arcodat, és íme, megleltelek!	15 Je suis donc sortie à ta recherche pour que tu sois au repas et je t’ai trouvé.
16 Hevederrel kötöttem át ágyamat, bevontam tarka, egyiptomi takaróval,	16 J’ai garni mon divan de couvertures, de fine toile d’Égypte.
17 meghintettem fekvőhelyemet mirhával, áloéval, illatos fahéjjal.	17 J’ai parfumé mon lit avec de la myrrhe, de l’aloès et de la marjolaine.
18 Jöjj! Élvezzük a keblek mámorát, gyönyörködjünk szerelmes ölelésben hajnalig,	18 Viens, prenons notre plaisir, enivrons-nous d’amour jusqu’au matin!
19 mert férjem nincs itthon, messze útra elment!	19 Mon mari n’est pas à la maison, il est en voyage loin d’ici;
20 Magával vitte pénzes erszényét, nem jön haza, majd csak holdtölte napján.«	20 il a pris l’argent avec lui et ne reviendra à la maison qu’à la pleine lune.”
21 Befonja őt sok-sok beszédével, megejti őt hízelkedő ajkával.	21 À force d’habileté elle réussit à le convaincre, elle le séduit et l’entraîne.
22 Megy utána íziben, mint a leölésre vitt marha, mint az ugrándozó bárány, és nem érti a bolond, hogy bilincsekbe vonják,	22 Il la suit aussitôt, comme un bœuf qu’on mène à l’abattoir, comme un cerf pris au nœud coulant,
23 amíg csak be nem hatol a nyíl a májába. Mint a madár, úgy siet a hálóba, és nem tudja, hogy életével játszik.	23 à qui bientôt une flèche percera le foie. Il est comme l’oiseau qui se jette dans le filet, sans savoir qu’il y va de sa vie!
24 Nos tehát, fiam, hallgass rám, és figyelj szám igéire!	24 Donc vous, mes fils, écoutez-moi; retenez bien cette consigne:
25 Szíved ne térjen útjaira, és ne tévedj ösvényeire,	25 ne te laisse pas séduire par une de ces femmes, ne te laisse pas égarer par ses manœuvres.
26 mert már sokakat megsebesített és elejtett, és igen erőseket is megölt!	26 Car elle a déjà fait beaucoup de victimes, et les plus forts y sont tombés.
27 Háza az alvilág országútja, amely a halál kamráihoz vezet.	27 De sa maison on passe chez les morts, c’est un chemin qui s’enfonce vers le monde des morts.