A zsoltárok könyve 142

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 Maszkíl Dávidtól, amikor a barlangban volt. Imádság.	1 Hino de Davi, quando estava na caverna. Oração. Minha voz lança um grande brado ao Senhor, em alta voz imploro ao Senhor.
2 Szavammal az Úrhoz kiáltok, szavammal az Úrhoz könyörgök.	2 Ponho diante dele a minha inquietação, eu lhe exponho toda a minha angústia.
3 Színe elé öntöm imádságomat, nyomorúságomat feltárom előtte.	3 Na hora em que meu espírito desfalece, vós conheceis o meu caminho. Na senda em que ando, ocultaram-me um laço.
4 Ha lelkem elcsügged bennem, te ismered ösvényeimet. Azon az úton, amelyen járok, titkon tőrt vetettek nekem.	4 Olho para a direita e vejo: não há ninguém que cuide de mim. Não existe para mim um refúgio, ninguém que se interesse pela minha vida.
5 Fürkészve tekintek jobbra, de nincs, aki észrevenne! Nincs számomra menedék, nem akad, aki életemmel törődne.	5 Eu vos chamo, Senhor, vós sois meu refúgio, meu quinhão na terra dos vivos.
6 Hozzád kiáltok, Uram, Mondom: »Te vagy az én bizodalmam, osztályrészem az élők földjén.	6 Atendei ao meu clamor, porque estou numa extrema miséria. Livrai-me daqueles que me perseguem, porque são mais fortes do que eu.
7 Méltasd figyelemre könyörgésemet, mert nagyon megaláztak engem. Szabadíts meg üldözőimtől, mert erősebbek nálam.	7 Tirai-me desta prisão, para que possa agradecer ao vosso nome. Os justos virão rodear-me, quando me tiverdes feito este benefício.
8 Vezess ki a börtönből, hogy dicsérjem nevedet; Körülvesznek majd az igazak, Amikor jót teszel velem.«