A zsoltárok könyve 142

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblija Hrvatski
1 Maszkíl Dávidtól, amikor a barlangban volt. Imádság.	1 Poučna pjesma. Davidova. Kad bijaše u špilji. Molitva.
2 Szavammal az Úrhoz kiáltok, szavammal az Úrhoz könyörgök.	2 Iz svega glasa vapijem Jahvi, iz svega glasa Jahvu zaklinjem.
3 Színe elé öntöm imádságomat, nyomorúságomat feltárom előtte.	3 Pred njim svoju izlijevam tužaljku, tjeskobu svoju pred njim razastirem.
4 Ha lelkem elcsügged bennem, te ismered ösvényeimet. Azon az úton, amelyen járok, titkon tőrt vetettek nekem.	4 Ako duh moj i klone u meni, ti put moj poznaješ. Na putu kojim prolazim potajnu mi zamku staviše.
5 Fürkészve tekintek jobbra, de nincs, aki észrevenne! Nincs számomra menedék, nem akad, aki életemmel törődne.	5 Obazrem li se nadesno i pogledam: nitko ne zna za mene. Nemam kamo pobjeći, nitko za život moj ne mari.
6 Hozzád kiáltok, Uram, Mondom: »Te vagy az én bizodalmam, osztályrészem az élők földjén.	6 K tebi, Jahve, vapijem; govorim: ti si mi utočište, ti si dio moj u zemlji živih.
7 Méltasd figyelemre könyörgésemet, mert nagyon megaláztak engem. Szabadíts meg üldözőimtől, mert erősebbek nálam.	7 Poslušaj moje vapaje jer sam veoma nevoljan. Izbavi me od gonitelja mojih jer od mene oni su moćniji.
8 Vezess ki a börtönből, hogy dicsérjem nevedet; Körülvesznek majd az igazak, Amikor jót teszel velem.«	8 Izvedi iz tamnice dušu moju da zahvaljujem imenu tvojemu. Oko mene će se okupiti pravednici zbog dobra što si ga iskazao meni.