A zsoltárok könyve 142

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 Maszkíl Dávidtól, amikor a barlangban volt. Imádság.	1 Salmo sapienziale. Di Davide. Quando era nella caverna. Preghiera.
2 Szavammal az Úrhoz kiáltok, szavammal az Úrhoz könyörgök.	2 Con la mia voce io grido al Signore, con la mia voce io imploro il Signore,
3 Színe elé öntöm imádságomat, nyomorúságomat feltárom előtte.	3 davanti a lui effondo il mio lamento, espongo la mia implorazione al suo cospetto.
4 Ha lelkem elcsügged bennem, te ismered ösvényeimet. Azon az úton, amelyen járok, titkon tőrt vetettek nekem.	4 Mentre in me il mio spirito vien meno, tu conosci il mio cammino; nel sentiero che stavo percorrendo hanno teso un laccio per me.
5 Fürkészve tekintek jobbra, de nincs, aki észrevenne! Nincs számomra menedék, nem akad, aki életemmel törődne.	5 Guardo a destra, ed ecco: nessuno s'interessa di me; è scomparso per me ogni rifugio; nessuno si prende cura dell'anima mia.
6 Hozzád kiáltok, Uram, Mondom: »Te vagy az én bizodalmam, osztályrészem az élők földjén.	6 A te grido, Signore, e dico: Tu sei il mio rifugio; tu, la mia porzione nella terra dei viventi.
7 Méltasd figyelemre könyörgésemet, mert nagyon megaláztak engem. Szabadíts meg üldözőimtől, mert erősebbek nálam.	7 Presta attenzione alla mia implorazione, poiché sono molto afflitto; liberami da quelli che mi perseguitano, perché sono più forti di me.
8 Vezess ki a börtönből, hogy dicsérjem nevedet; Körülvesznek majd az igazak, Amikor jót teszel velem.«	8 Fa' uscire dal carcere l'anima mia e io renderò grazie al tuo nome. Intorno a me si stringeranno i giusti qualora tu mostrerai con me la tua benevolenza.