Jób könyve 41

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!	1 « Io non sarò così crudele da eccitarlo. Chi infatti può resistere alla mia faccia?
2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?	2 Chi m'ha dato per il primo chè io gli abbia a rendere? Tutto ciò che è sotto il cielo è mio.
3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!	3 Non lo risparmierò nonostante le sue parole potenti e le sue suppliche.
4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!	4 Chi scoprirà il disopra della sua corazza? Chi entrerà nel mezzo della sua gola?
5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?	5 Chi aprirà le porte della sua faccia? Sulla chiostra dei suoi denti sta il terrore;
6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!	6 il suo corpo è come di scudi fusi e coperto di squame ben serrate insieme:
7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;	7 l'una è unita all'altra, e tra esse non passa neppure un fil d'aria:
8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;	8 l'una aderisce all'altra, si tengono strette senza mai separarsi.
9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.	9 Il suo starnuto è splendore di fuoco, i suoi occhi sono come le ciglia dell'aurora.
10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.	10 Dalla sua bocca escono vampe come tizzoni di fuoco acceso.
11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;	11 Dalle sue narici esce fumo come da caldaia bollente sul fuoco.
12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;	12 Il suo alito fa bruciare i carboni, e una fiamma esce dalla sua bocca.
13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.	13 Nel suo collo sta la forza e davanti a lui va la miseria.
14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.	14 Le parti sue carnose sono ben compatte, lanciando contro di lui i fulmini non andranno altrove,
15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.	15 il suo cuore è duro come la pietra, saldo come l'incudine del fabbro.
16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.	16 Quando si alza su, gli angeli tremano e sbigottiti si purificano.
17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.	17 Contro di lui nulla può la spada, la lancia e la corazza;
18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;	18 il ferro è per lui come paglia, il bronzo come legno tarlato.
19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,	19 L'arciere non lo metterà in fuga; per lui son di stoppa le pietre della fionda,
20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,	20 la mazza la crederà un fil di paglia e si burlerà di chi brandisce la lancia.
21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.	21 Esso avrà sotto di sè i raggi del sole. Si stenderà sopra l'oro come sul fango.
22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.	22 Farà bollire come una caldaia il profondo del maro, lo renderà come unguenti in ebollizione.
23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.	23 Si lascia dietro una scia luminosa e farà apparire canuto l'abisso.
24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.	24 Non v'è sulla terra potenza chè gli possa esser paragonata, perchè fu fatto per non aver paura di nessuno.
25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.	25 Guarda in faccia i più eccelsi, è re su tutti i figli della superbia ».
26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«