Jób könyve 41

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!	1 ουχ εορακας αυτον ουδε επι τοις λεγομενοις τεθαυμακας
2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?	2 ου δεδοικας οτι ητοιμασται μοι τις γαρ εστιν ο εμοι αντιστας
3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!	3 η τις αντιστησεται μοι και υπομενει ει πασα η υπ' ουρανον εμη εστιν
4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!	4 ου σιωπησομαι δι' αυτον και λογον δυναμεως ελεησει τον ισον αυτου
5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?	5 τις αποκαλυψει προσωπον ενδυσεως αυτου εις δε πτυξιν θωρακος αυτου τις αν εισελθοι
6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!	6 πυλας προσωπου αυτου τις ανοιξει κυκλω οδοντων αυτου φοβος
7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;	7 τα εγκατα αυτου ασπιδες χαλκειαι συνδεσμος δε αυτου ωσπερ σμιριτης λιθος
8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;	8 εις του ενος κολλωνται πνευμα δε ου μη διελθη αυτον
9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.	9 ανηρ τω αδελφω αυτου προσκολληθησεται συνεχονται και ου μη αποσπασθωσιν
10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.	10 εν πταρμω αυτου επιφαυσκεται φεγγος οι δε οφθαλμοι αυτου ειδος εωσφορου
11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;	11 εκ στοματος αυτου εκπορευονται λαμπαδες καιομεναι και διαρριπτουνται εσχαραι πυρος
12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;	12 εκ μυκτηρων αυτου εκπορευεται καπνος καμινου καιομενης πυρι ανθρακων
13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.	13 η ψυχη αυτου ανθρακες φλοξ δε εκ στοματος αυτου εκπορευεται
14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.	14 εν δε τραχηλω αυτου αυλιζεται δυναμις εμπροσθεν αυτου τρεχει απωλεια
15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.	15 σαρκες δε σωματος αυτου κεκολληνται καταχεει επ' αυτον ου σαλευθησεται
16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.	16 η καρδια αυτου πεπηγεν ως λιθος εστηκεν δε ωσπερ ακμων ανηλατος
17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.	17 στραφεντος δε αυτου φοβος θηριοις τετραποσιν επι γης αλλομενοις
18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;	18 εαν συναντησωσιν αυτω λογχαι ουδεν μη ποιησωσιν δορυ επηρμενον και θωρακα
19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,	19 ηγηται μεν γαρ σιδηρον αχυρα χαλκον δε ωσπερ ξυλον σαθρον
20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,	20 ου μη τρωση αυτον τοξον χαλκειον ηγηται μεν πετροβολον χορτον
21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.	21 ως καλαμη ελογισθησαν σφυραι καταγελα δε σεισμου πυρφορου
22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.	22 η στρωμνη αυτου οβελισκοι οξεις πας δε χρυσος θαλασσης υπ' αυτον ωσπερ πηλος αμυθητος
23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.	23 αναζει την αβυσσον ωσπερ χαλκειον ηγηται δε την θαλασσαν ωσπερ εξαλειπτρον
24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.	24 τον δε ταρταρον της αβυσσου ωσπερ αιχμαλωτον ελογισατο αβυσσον εις περιπατον
25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.	25 ουκ εστιν ουδεν επι της γης ομοιον αυτω πεποιημενον εγκαταπαιζεσθαι υπο των αγγελων μου
26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«	26 παν υψηλον ορα αυτος δε βασιλευς παντων των εν τοις υδασιν