Jób könyve 41

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!	1 Ton espérance serait illusoire, car sa vue seule suffit à terrasser.
2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?	2 Il devient féroce quand on l'éveille, qui peut lui résister en face?
3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!	3 Qui donc l'a affronté sans en pâtir? Personne sous tous les cieux!
4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!	4 Je parlerai aussi de ses membres, je dirai sa force incomparable.
5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?	5 Qui a découvert par devant sa tunique, pénétré dans sa double cuirasse?
6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!	6 Qui a ouvert les battants de sa gueule? La terreur règne autour de ses dents!
7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;	7 Son dos, ce sont des rangées de boucliers, que ferme un sceau de pierre.
8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;	8 Ils se touchent de si près qu'un souffle ne peut s'y infiltrer.
9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.	9 Ils adhèrent l'un à l'autre et font un bloc sans fissure.
10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.	10 Son éternuement projette de la lumière, ses yeux ressemblent aux paupières de l'aurore.
11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;	11 De sa gueule jaillissent des torches, il s'en échappe des étincelles de feu.
12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;	12 Ses naseaux crachent de la fumée, comme un chaudron qui bout sur le feu.
13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.	13 Son souffle allumerait des charbons, une flamme sort de sa gueule.
14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.	14 Sur son cou est campée la force, et devant lui bondit la violence.
15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.	15 Les fanons de sa chair sont soudés ensemble: ils adhèrent à elle, inébranlables.
16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.	16 Son coeur est dur comme le roc, résistant comme la meule de dessous.
17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.	17 Quand il se dresse, les flots prennent peur et les vagues de la mer se retirent.
18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;	18 L'épée l'atteint sans se fixer, de même lance, javeline ou dard.
19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,	19 Pour lui, le fer n'est que paille, et l'airain, du bois pourri.
20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,	20 Les traits de l'arc ne le font pas fuir: il reçoit comme un fétu les pierres de fronde.
21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.	21 La massue lui semble un fétu, il se rit du javelot qui vibre.
22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.	22 Il a sous lui des tessons aigus, comme une herse il passe sur la vase.
23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.	23 Il fait bouillonner le gouffre comme une chaudière, il change la mer en brûle-parfums.
24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.	24 Il laisse derrière lui un sillage lumineux, l'abîme semble couvert d'une toison blanche.
25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.	25 Sur terre, il n'a point son pareil, il a été fait intrépide.
26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«	26 Il regarde en face les plus hautains, il est roi sur tous les fils de l'orgueil.