| 1 Soy un narciso de la llanura, | una rosa de los valles. | 1 Virág vagyok a mezőn, és liliom a völgyben. – |
| 2 Como rosa entre espinas | es mi amada entre las mozas. | 2 Amilyen a liliom a tövisek között, olyan a kedvesem a leányok között! – |
| 3 Como manzano entre árboles silvestres, | es mi amado entre los mozos: | desearía yacer a su sombra, | pues su fruto me es dulce al paladar. | 3 Mint az almafa az erdő fái között, olyan a kedvesem az ifjak között: árnyékában kívánok én megtelepedni, és gyümölcse édes az ínyemnek. |
| 4 Me llevó al banquete, | y enarboló sobre mí la bandera de su amor. | 4 Bevitt engem a bor házába, s a felirata fölöttem: szerelem. |
| 5 Tendedme entre las tortas de pasa, | recostadme entre las manzanas, | porque estoy enferma de amor. | 5 Üdítsetek szőlőskaláccsal, frissítsetek almával, mert beteg vagyok a szerelemtől! |
| 6 Su izquierda bajo mi cabeza | y su diestra me abraza. | 6 Balkeze a fejem alatt, és jobbjával átölel engem. |
| 7 Os conjuro, muchachas de Jerusalén, | por las gacelas y las ciervas del campo, | que no despertéis ni desveléis a la amada | hasta que ella quiera. | 7 Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra, a szarvasünőkre a mezőn: fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg maga nem akarja! |
| 8 ¡Un rumor…! ¡Mi amado! | Vedlo, aquí llega, | saltando por los montes, | brincando por las colinas. | 8 Csitt! A kedvesem íme, itt jön! Szökken a hegyeken át, szökell halmokon keresztül! |
| 9 Es mi amado un gamo, | parece un cervatillo. | Vedlo parado tras la cerca, | mirando por la ventana, | atisbando por la celosía. | 9 Olyan a kedvesem, mint a gazella, mint a szarvasborjú, már itt is áll a házunk mögött, benéz az ablakon, nézdel a rácson át. |
| 10 Habla mi amado y me dice: | «Levántate, amada mía, | hermosa mía y ven». | 10 Íme, a kedvesem szól nekem: »Kelj fel szaporán, szerelmem! Jöjj, galambom, szépségem! |
| 11 Mira, el invierno ya ha pasado, | las lluvias cesaron, se han ido. | 11 Mert a tél már elmúlt, az eső elállt, elvonult, |
| 12 Brotan las flores en el campo, | llega la estación de la poda, | el arrullo de la tórtola | se oye en nuestra tierra. | 12 földünkön előbújnak a virágok, eljött a szőlőmetszés ideje, s a gerle szava hallatszik a határban. |
| 13 En la higuera despuntan las yemas, | las viñas en flor exhalan su perfume. | «Levántate, amada mía, | hermosa mía, y vente». | 13 A füge már kihajtja első gyümölcsét, s a virágzó szőlő illatot áraszt. Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem! |
| 14 Paloma mía, en las oquedades de la roca, | en el escondrijo escarpado, | déjame ver tu figura, | déjame escuchar tu voz: | es muy dulce tu voz | y fascinante tu figura. | 14 Te, galambom a sziklaüregben, a kőszál rejtekében, hadd lássam arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád!« |
| 15 «Atrapadnos las raposas, | las raposas pequeñitas, | que devastan nuestras viñas, | nuestras viñas floridas». | 15 Fogjátok el nekünk a rókakölyköket, mert feldúlják a szőlőt, pedig a szőlőnk már virágzik! |
| 16 Mi amado es mío y yo suya, | ¡se deleita entre las rosas! | 16 Enyém a kedvesem, és én az övé! Élvezi a liliomokat, |
| 17 Hasta que surja el día | y huyan las tinieblas, | ronda, amado mío, | sé como un gamo, | aseméjate a un cervatillo | sobre las colinas de Beter. | 17 amíg a nappal szellője meg nem rezdül, s az árnyak el nem szállnak. Rajta! Tégy úgy, kedvesem, mint a gazella, úgy, mint a szarvasborjú Béter hegyein. |
