1 « Ma ora mi deridono i più giovani di me, i padri dei quali non mi sarei degnato d'imbrancare coi cani del mio gregge. | 1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam! |
2 Nessun conto facevo della forza delle loro mani, e parevano indegni anche della vita. | 2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak, |
3 Smunti dalla miseria e dalla fame, brucavano il deserto; sfigurati dalla calamità e dalle privazioni, | 3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól, |
4 mangiavan l'erba e le cortecce degli alberi e loro cibo era la radice del ginepro. | 4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük, |
5 Andavano a rapirle nelle valli, e, trovata che ne avessero una, vi accorrevan gridando. | 5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval. |
6 Abitavano nei dirupi dei torrenti, nelle caverne della terra o sopra la ghiaia; | 6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon; |
7 e in tale stato erano allegri e trovavano le loro delizie nello stare sotto i pruni. | 7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak; |
8 Figlì d'insensati e di vili, non hanno ardire di comparire sulla terra. | 8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön. |
9 Ed ora io sono il tema delle loro canzoni, son passato fra loro in proverbio. | 9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem. |
10 Mi aborrono, mi fuggono, non si vergognano di sputacchiarmi la faccia. | 10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek, |
11 Perchè (Dio) ha aperto il suo turcasso e mi ha trafitto, ha posto un morso alla mia bocca. | 11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett. |
12 Nell'alzarmi subito si levarono le sciagure alla mia destra, rovesciarono i miei piedi, e mi piombarono addosso per le loro vie come flutti. | 12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel, |
13 Tagliati i miei sentieri, mi tesero insidie e prevalsero, e nessuno porse aiuto. | 13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen. |
14 Come per larga breccia, come da porta aperta, irruppero contro di me e si gettarono sopra le mie miserie: | 14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak. |
15 fui annientato. Come vento dileguaron le mie speranze, la mia felicità passò come nube. | 15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő. |
16 Ed ora in me si strugge l'anima mia, sono in balìa di giorni tristi. | 16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai. |
17 La notte mi trafigge dolorosamente le ossa, e quelli che mi divorano non dormono. | 17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek. |
18 Il loro numero consuma la mia veste, mi stringono come il colletto della tunica. | 18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása. |
19 Son diventato come il fango, sono ridotto come polvere e cenere. | 19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu. |
20 Grido a te, e non mi ascolti, sto davanti a te, e non mi guardi. | 20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám. |
21 Sei diventato crudele verso di me e mi combatti colla durezza della tua mano. | 21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem. |
22 Mi hai portato per aria, ponendomi come sopra, il vento, e mi hai del tutto sfracellato. | 22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel. |
23 Lo so che mi menerai alla, morte, là dove è assegnata la casa ad ogni vivente, | 23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére. |
24 ma tu non stendi la mano per distruggerli e se cadono tu li salverai. | 24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő! |
25 Io piangevo una volta sopra l'afflitto e l'anima mia compativa il povero; | 25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt. |
26 ma aspettavo il bene e mi vennero le sciagure, speravo la luce e vennero fuori le tenebre. | 26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő. |
27 Le mie viscere bruciano senza posa, mi son piombati addosso i giorni di afflizione. | 27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám. |
28 Me ne andavo triste, senza furore, mi alzavo e gridavo in mezzo alla folla. | 28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok. |
29 Divenni fratello dei dragoni, e compagno degli struzzi. | 29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak. |
30 La mia pelle mi si è annerita addosso, e le mie ossa sono inaridite dall'ardore. | 30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim. |
31 La mia cetra si è mutata in pianto, e il mio organo in voce di piangenti ». | 31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava! |