Psalms 10

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Why standest thou afar off, O LORD? why hidest thou thyself in times of trouble?	1 Miért maradsz, Uram, oly távol tőlem? Miért rejtőzködsz a szükség és szorongatás idején?
2 The wicked in his pride doth persecute the poor: let them be taken in the devices that they have imagined.	2 A gonosz kevélykedik, üldözi a szegényt; Fogják meg őket saját kigondolt terveik!
3 For the wicked boasteth of his heart's desire, and blesseth the covetous, whom the LORD abhorreth.	3 Hisz dicsekszik lelke kívánságaival a gonosz, és magára mond áldást a fösvény.
4 The wicked, through the pride of his countenance, will not seek after God: God is not in all his thoughts.	4 Elbizakodottságában megveti az Urat a gonosz, »Nem keresi; nincs Isten!«
5 His ways are always grievous; thy judgments are far above out of his sight: as for all his enemies, he puffeth at them.	5 Egyre csak ezt forgatja fejében. Útjai szerencsések minden időben. Túl magasak neki ítéleteid, mind megveti ellenségeit.
6 He hath said in his heart, I shall not be moved: for I shall never be in adversity.	6 Mert így szól szívében: »Én nem ingok meg, baj nélkül maradok nemzedékről nemzedékre.«
7 His mouth is full of cursing and deceit and fraud: under his tongue is mischief and vanity.	7 Szája csupa átok, erőszak, álnokság, nyelve alatt fájdalom és gonoszság.
8 He sitteth in the lurking places of the villages: in the secret places doth he murder the innocent: his eyes are privily set against the poor.	8 Lesben áll az utakon, titokban öli meg az ártatlant.
9 He lieth in wait secretly as a lion in his den: he lieth in wait to catch the poor: he doth catch the poor, when he draweth him into his net.	9 Szeme a szegényt kémleli, mint barlangjában az oroszlán, leskelődik rejtekén. Leskelődik, hogy a szegényt megragadja, elragadja a szegényt, hálójába fogva.
10 He croucheth, and humbleth himself, that the poor may fall by his strong ones.	10 Ráront lelapulva, és a nyomorultak csak hullanak karja erejétől.
11 He hath said in his heart, God hath forgotten: he hideth his face; he will never see it.	11 Mert így szól szívében: »Megfeledkezett róluk Isten! Elfordította arcát, és nem látja többé őket!«
12 Arise, O LORD; O God, lift up thine hand: forget not the humble.	12 Kelj föl, Uram, Isten! Emeld föl kezed, ne feledd el a szegényeket!
13 Wherefore doth the wicked contemn God? he hath said in his heart, Thou wilt not require it.	13 Miért gúnyolja a gonosz az Istent? Miért mondja szívében: »Nem kéred számon.«
14 Thou hast seen it; for thou beholdest mischief and spite, to requite it with thy hand: the poor committeth himself unto thee; thou art the helper of the fatherless.	14 Láttad ezt, hiszen te figyeled a kínt s a gyötrelmet, juttasd tehát kezeidbe őket! Terád bízta magát a szegény, az árvának te lettél a segítője.
15 Break thou the arm of the wicked and the evil man: seek out his wickedness till thou find none.	15 Törd össze a bűnös és a gonosz karját; keresheted majd gonosztettüket, de nem találod.
16 The LORD is King for ever and ever: the heathen are perished out of his land.	16 Király az Úr örökkön örökké, kipusztultak országából a pogányok.
17 LORD, thou hast heard the desire of the humble: thou wilt prepare their heart, thou wilt cause thine ear to hear:	17 A szegények kívánságát meghallgattad, Uram. Megerősítetted szívüket és rájuk figyel füled,
18 To judge the fatherless and the oppressed, that the man of the earth may no more oppress.	18 hogy az árvának és az elnyomottnak igazságot tégy, hogy ne hozzon többé rettegést a földből való ember.