Báruk könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Most tehát, mindenható Úr, Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrődő szív kiált hozzád.	1 Et nunc, Domine omnipotens, Deus Israël, anima in angustiis, et spiritus anxius clamat ad te.
2 Hallgass meg, Urunk, és irgalmazz, mert irgalmas Isten vagy. Könyörülj meg rajtunk, mert vétkeztünk ellened.	2 Audi, Domine, et miserere, quia Deus es misericors : et miserere nostri, quia peccavimus ante te :
3 Te ugyanis trónolsz örökké, és mi elvesszünk örökre?	3 quia tu sedes in sempiternum, et nos, peribimus in ævum ?
4 Mindenható Úr, Izrael Istene, hallgasd meg most Izrael halottainak és fiaiknak imádságát, akik vétkeztek ellened és nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, s ezért ránk halmozódtak a csapások.	4 Domine omnipotens, Deus Israël, audi nunc orationem mortuorum Israël, et filiorum ipsorum qui peccaverunt ante te, et non audierunt vocem Domini Dei sui, et agglutinata sunt nobis mala.
5 Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságairól, hanem emlékezzél meg tulajdon kezedről és nevedről ebben az időben,	5 Noli meminisse iniquitatum patrum nostrorum, sed memento manus tuæ et nominis tui in tempore isto :
6 mert te, az Úr vagy a mi Istenünk, és mi, Urunk, dicsérünk majd téged!	6 quia tu es Dominus Deus noster, et laudabimus te, Domine :
7 Hiszen azért adtad a szívünkbe azt, hogy féljünk téged és segítségül hívjuk nevedet és dicsérjünk téged fogságunkban, mert megtértünk atyáink gonoszságából, akik vétkeztek ellened.	7 quia propter hoc dedisti timorem tuum in cordibus nostris, et ut invocemus nomen tuum, et laudemus te in captivitate nostra, quia convertimur ab iniquitate patrum nostrorum, qui peccaverunt ante te.
8 Íme, ma abban a fogságunkban vagyunk, amelybe szétszórtál minket: gyalázatra, átokra, a bűn büntetéséül, atyáink minden gonoszságáért, akik eltávoztak tőled, Urunk, Istenünk!«	8 Et ecce nos in captivitate nostra sumus hodie, qua nos dispersisti in improperium, et in maledictum, et in peccatum, secundum omnes iniquitates patrum nostrorum, qui recesserunt a te, Domine Deus noster.
9 Halld meg, Izrael, az élet parancsait, figyelj, hogy okosságot tanulj!	9 Audi, Israël, mandata vitæ : auribus percipe, ut scias prudentiam.
10 Hogy van az, Izrael, hogy ellenség földjén vagy?	10 Quid est, Israël, quod in terra inimicorum es,
11 Megvénültél az idegen földön, fertőzött vagy, mint a halottak, azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba.	11 inveterasti in terra aliena, coinquinatus es cum mortuis, deputatus es cum descendentibus in infernum ?
12 Elhagytad a bölcsesség forrását!	12 Dereliquisti fontem sapientiæ :
13 Ha Isten útján jártál volna, bizonnyal örökké békében lakhatnál!	13 nam si in via Dei ambulasses, habitasses utique in pace sempiterna.
14 Tanuld meg, hogy hol az okosság, hol az erő, hol az értelem – hogy azt is megtanuld: hol van a hosszú élet és a jólét, hol a ragyogó szem és a béke?	14 Disce ubi sit prudentia, ubi sit virtus, ubi sit intellectus, ut scias simul ubi sit longiturnitas vitæ et victus, ubi sit lumen oculorum, et pax.
15 Ki találta meg annak helyét, és ki hatolt be kincseibe?	15 Quis invenit locum ejus ? et quis intravit in thesauros ejus ?
16 Hol vannak a nemzetek fejedelmei, a föld vadállatainak urai,	16 Ubi sunt principes gentium, et qui dominantur super bestias quæ sunt super terram ?
17 akik az ég madaraival játszanak,	17 qui in avibus cæli ludunt,
18 akik ezüstöt halmoznak össze meg aranyat, amelyben bíznak az emberek, és amely után vég nélkül törtetnek? Akik ezüstért fáradtak, érte szorgoskodtak, és kiknek cselekedetei érthetetlenek?	18 qui argentum thesaurizant, et aurum, in quo confidunt homines, et non est finis acquisitionis eorum ? qui argentum fabricant, et solliciti sunt, nec est inventio operum illorum ?
19 Eltűntek ők, leszálltak az alvilágba, és mások léptek a helyükbe.	19 Exterminati sunt, et ad inferos descenderunt, et alii loco eorum surrexerunt.
20 Ifjabbak látták meg a napvilágot és laktak a földön, de a fegyelem útját nem ismerték,	20 Juvenes viderunt lumen, et habitaverunt super terram, viam autem disciplinæ ignoraverunt,
21 és nem értették meg ösvényeit; fiaik sem tudták felfogni, távol maradt az tőlük is.	21 neque intellexerunt semitas ejus, neque filii eorum susceperunt eam : a facie ipsorum longe facta est ;
22 Nem hallottak róla Kánaán földjén, Temánban sem látták.	22 non est audita in terra Chanaan, neque visa est in Theman.
23 Hágár fiai, akik a földi okosságot kutatják, Merra és Temán kereskedői, a mesemondók, akik kutatják az okosságot és az értelmet, szintén nem ismerték fel a bölcsesség útját, és nem gondoltak ösvényeire.	23 Filii quoque Agar, qui exquirunt prudentiam quæ de terra est, negotiatores Merrhæ et Theman, et fabulatores, et exquisitores prudentiæ et intelligentiæ : viam autem sapientiæ nescierunt, neque commemorati sunt semitas ejus.
24 Ó Izrael, mily nagy az Isten háza, mily nagy az ő birtokának helye!	24 O Israël, quam magna est domus Dei, et ingens locus possessionis ejus !
25 Nagy és határtalan, fölséges és megmérhetetlen!	25 magnus est, et non habet finem : excelsus, et immensus.
26 Ott vannak azok a hírneves óriások, akik az ősidőkben éltek, hatalmas termetűek, hadakozáshoz értők.	26 Ibi fuerunt gigantes nominati illi, qui ab initio fuerunt, statura magna, scientes bellum.
27 Nem őket választotta ki az Úr, és nem ők találták meg a tudás útját. Elvesztek,	27 Non hos elegit Dominus, neque viam disciplinæ invenerunt : propterea perierunt,
28 mert nem volt bölcsességük, elvesztek a saját oktalanságuk miatt.	28 et quoniam non habuerunt sapientiam, interierunt propter suam insipientiam.
29 Ki ment fel az égbe, hogy birtokba vegye, és ki hozta le a fellegekből?	29 Quis ascendit in cælum, et accepit eam, et eduxit eam de nubibus ?
30 Ki kelt át a tengeren, hogy rátaláljon, és elhozza színaranyért?	30 Quis transfretavit mare, et invenit illam, et attulit illam super aurum electum ?
31 Nincs senki sem, aki ismerhetné útjait, sem olyan, aki fel tudná kutatni ösvényeit;	31 Non est qui possit scire vias ejus, neque qui exquirat semitas ejus :
32 csak a Mindenható ismeri, és találta meg okosságával: ő, aki örök időre megalapította a földet, és betöltötte barmokkal meg négylábú állatokkal.	32 sed qui scit universa novit eam, et adinvenit eam prudentia sua qui præparavit terram in æterno tempore : et replevit eam pecudibus et quadrupedibus
33 Aki elküldi a fényt, s az elmegy, és ha hívja, az remegve engedelmeskedik neki.	33 qui emittit lumen, et vadit, et vocavit illud, et obedit illi in tremore.
34 A csillagok örömmel ragyognak őrhelyükön,	34 Stellæ autem dederunt lumen in custodiis suis, et lætatæ sunt :
35 ha hívja őket, azt mondják: »Itt vagyunk!«, és készséggel ragyognak alkotójuknak.	35 vocatæ sunt, et dixerunt : Adsumus, et luxerunt ei cum jucunditate, qui fecit illas.
36 Ő a mi Istenünk, hozzá senki sem hasonlítható.	36 Hic est Deus noster, et non æstimabitur alius adversus eum.
37 Ő ismeri a bölcsességnek minden útját, s azt szolgájának, Jákobnak adta át, Izraelnek, az ő kedveltjének.	37 Hic adinvenit omnem viam disciplinæ, et tradidit illam Jacob puero suo, et Israël dilecto suo.
38 Ezután megjelent a földön, s az emberekkel társalgott.	38 Post hæc in terris visus est, et cum hominibus conversatus est.