Sirák fiának könyve 47

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 Nátán próféta jött ezek után Dávid napjaiban.	1 - Dipoi sorse Natan, [per] profeta [re] ai tempi di David.
2 Mert amint a hájat elválasztják a hústól, úgy Dávid is kiválóbb volt Izrael fiainál.	2 Come il grasso [è] separato dalla carne [della vittima], così David dai figliuoli d'Israele.
3 Oroszlánokkal úgy játszott, mint bárányokkal, és medvékkel úgy bánt, mint a juhok kisbárányaival.	3 Coi leoni scherzò come fossero capretti, e con gli orsi fece altrettanto quasi fossero agnelli. Nella sua gioventù
4 Már ifjúkorában megölte az óriást, és elvette népéről a gyalázatot,	4 non uccise egli il gigante, e tolse l'obbrobrio dalla nazione?
5 amikor felemelte kezét, s a parittya kövével leütötte a gőgös Góliátot,	5 Alzata la mano, con la pietra della fionda, abbattè l'orgoglio di Golia.
6 mert segítségül hívta az Urat, a Mindenhatót, aki erőt adott jobbjának, hogy leterítse a bátor harcos férfit, és felmagasztalja népe szarvát.	6 Perchè egli invocò il Signore onnipotente, e questi diede [forza] alla sua destra, da atterrare un forte guerriero e rialzar la potenza del suo popolo.
7 Dicsővé tette őt ekként tízezer között, és magasztossá tette az Úr áldásaival, azzal, hogy felajánlotta neki a dicső koronát,	7 Così per i diecimila [abbattuti] lo glorificò il [popolo], e lo celebrò per le benedizioni del Signore, mentre offeriva a lui una corona di gloria;
8 és letiporta az ellenséget körös-körül, kiirtotta az ellenséges filiszteusokat – mind a mai napig –, és letörte szarvukat örökre.	8 perchè schiacciò i nemici d'ogni parte, e sterminò i Filistei avversari: sino al giorno d'oggi infranse le loro corna.
9 Minden tette után magasztalást zengett a Szentnek és Magasságbelinek dicsőítő szavakkal.	9 In ogni impresa rese omaggio al Santo, e all'Altissimo con inni di gloria.
10 Teljes szívéből dicsérte az Urat, szerette Istent, aki őt alkotta, és erőt adott neki az ellenséggel szemben.	10 Con tutto il cuore lodò il Signore, e amò Dio che l'aveva creato, e gli aveva dato forza contro i nemici,
11 Énekeseket állított fel az oltár előtt, és kellemes dallamokat énekeltetett velük.	11 E mise cantori di faccia all'altare, e con la loro voce fece [risonare] dolci melodie.
12 Fényt adott az ünnepségeknek, és szépekké tette az évenként visszatérő ünnepeket azzal, hogy magasztalták az Úr szent nevét, és már hajnalban dicsővé tették Isten szentélyét.	12 E diede splendore alle solennità, e magnificenza alle [festive] ricorrenze, sino al termine della vita; [facendo] che i [cantori] lodassero il nome santo del Signore, e magnificassero sin dal mattino la santità di Dio.
13 Az Úr megtisztította őt bűneitől, és felmagasztalta szarvát örökre, neki adta a jogot a királyságra, és a dicső trónt Izraelben.	13 Il Signore lo purificò da' suoi peccati, ed esaltò in eterno la sua potenza, e gli dette il patto del regno, e il trono di gloria in Israele.
14 Bölcs fiú következett utána, s őérte leverte az ellenség minden hatalmát.	14 Dopo di lui sorse un figliuolo sapiente, e a cagion di lui [il Signore] abbattè ogni potenza di nemici.
15 Békés időben uralkodott Salamon, mert Isten alávetette minden ellenségét, hogy házat építsen az ő nevének, és szentélyt készítsen örök időkre. Milyen bölcs voltál ifjú korodban!	15 Salomone regnò in tempi di pace, avendogli Iddio assoggettati tutti i nemici; affinchè fabbricasse una casa al suo nome, e fondasse un santuario eterno. Quanto fosti tu savio nella tua giovinezza,
16 Mint a folyó, tele voltál bölcsességgel, elárasztottad a földet szellemeddel,	16 e riboccante di sapienza come un fiume l'animo tuo ricoprì la terra,
17 és megtöltötted rejtélyes mondásokkal. Hírneved eljutott messze szigetekig, és kedvelt lettél békeszereteted miatt.	17 e reconditi concetti accumulasti in sentenze. Fin nelle isole lontane si diffuse il tuo nome, e fosti amato nella tua pace [gloriosa].
18 Énekeid, mondásaid, talányaid és megfejtéseid miatt megcsodáltak az országok.	18 Per i cantici, i proverbi, gli enimmi e le interpretazioni ti ammirarono le terre.
19 Elneveztek az Úr, az Isten nevéről, akit Izrael Istenének hívnak.	19 E nel nome del Signore Iddio, ch'è chiamato Dio d'Israele,
20 Úgy gyűjtötted az aranyat, mint a sárgarezet, és úgy halmoztad az ezüstöt, mint az ólmot,	20 ammucchiasti quasi rame, l'oro, e quasi piombo accumulasti l'argento.
21 de odaadtad ágyékodat asszonyoknak, és szabadjára éltél testeddel,	21 Poi abbandonasti alle donne la tua persona e diventasti schiavo del tuo corpo.
22 foltot ejtettél hírneveden, és meggyaláztad ivadékodat, haragot vontál gyermekeidre, és bánat követte balgaságodat,	22 Imprimesti una macchia alla tua gloria, e profanasti la tua stirpe, attirando lo sdegno sul tuoi figliuoli, e facendoli piangere sulla tua stoltezza,
23 mert birodalmad kettészakadt, Efraimból pedig pártütő ország lett.	23 per cui il regno fu diviso in due, e da Efraim sorse una dinastia ribelle.
24 De Isten mégsem hagy fel irgalmával, el nem emészti, tönkre nem teszi alkotásait, nem irtja ki gyökerestül kiválasztottja ivadékát, és nem pusztítja el annak nemzetségét, aki szerette az Urat.	24 Ma Dio non abbandona la sua misericordia, e non guasta nè distrugge le opere sue: non annienta i discendenti del suo eletto, nè fa perir la progenie di chi ama il Signore.
25 Maradékot hagy meg Jákobnak és Dávidnak gyökérhajtást belőle. Salamon pedig pihenőre tért atyáihoz, és maga után hagyta utódát: »a nép balgaságát«, Roboámot, aki híján volt az okosságnak, és elhidegítette magától a népet döntésével, aztán Jeroboámot, Nábát fiát, aki bűnbe vitte Izraelt, és bűnös útra térítette Efraimot. Bűneik nagyon gyarapodtak, a földjüktől nagyon messzire vitték őket, és mindenféle gonoszságra adták magukat, amíg csak el nem érte őket a megtorlás, és véget nem vetett minden bűnüknek.	25 E' concesse a Giacobbe un avanzo, e a David [un rampollo] della sua stirpe.
	26 Ed ebbe fine Salomone [e riposò] co' padri suoi,
	27 e lasciò dopo di sè uno della sua stirpe, pieno di stoltezza
	28 e sprovvisto di prudenza, Roboamo, che con la sua decisione fa ribellare il popolo.
	29 E [lasciò anche] Geroboamo, figliuolo di Nabat, che fece peccare Israele, e ad Efraim apri la via del peccato. E traboccarono i loro molti peccati,
	30 tanto da scacciarli dalla lor terra.[E il popolo] andò dietro a ogni malvagità fino a che li raggiunse la vendetta, e da tutti i peccati li liberò.