A bölcsesség könyve 11

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Sikerre vezette vállalkozásaikat szent próféta vezetése mellett:	1 Direxit opera eorum in manibus prophetae sancti.
2 átkeltek lakatlan pusztaságon, és sivár helyeken ütöttek sátort.	2 Iter fecerunt per deserta, quae non habitabantur, et in locis inviis fixerunt casas;
3 Ellenálltak ellenségeknek, s megbosszulták magukat ellenfeleiken.	3 steterunt contra hostes et de inimicis se vindicaverunt.
4 Szomjúságukban segítségül hívtak Téged, és vizet kaptak a meredek sziklából, szomjukat oltották a kemény kőszálból.	4 Sitierunt et invocaverunt te; et data est illis aqua de petra altissima, et remedium sitis de lapide duro.
5 Amivel ellenségeik bűnhődtek, amikor nem volt innivalójuk, Izrael fiai annak bőségében örvendeztek,	5 Per quae enim poenas passi sunt inimici illorum, per haec, cum illis deessent, bene cum illis actum est.
6 s az nekik, amikor szűkölködtek, jótéteményül szolgált.	6 Nam pro fonte quidem perennis fluminis, tabescente sanguine turbidi
7 Mert a ki nem apadó folyó forrás vize helyett embervért adtál a gonoszoknak.	7 in traductionem decreti infanticidae, dedisti illis abundantem aquam insperate,
8 Amíg azok megfogyatkoztak, büntetésül a megölt kisdedekért, ezeknek váratlanul bőséges vizet adtál,	8 ostendens per sitim, quae tunc fuit, quemadmodum adversarios excruciares.
9 és megmutattad az akkori szomjúsággal, hogyan magasztalod fel a tieidet és pusztítod el ellenségeiket.	9 Cum enim tentati sunt, etsi cum misericordia disciplinam accipientes, scierunt quemadmodum cum ira iudicati impii tormenta paterentur.
10 Amikor ugyanis megpróbáltatás érte őket, bár csak enyhe feddésben volt részük, megtudták, milyen kínokat szenvedtek a harag sújtotta gonoszok.	10 Hos quidem tamquam pater monens probasti, illos autem tamquam durus rex condemnans tormento interrogasti.
11 Azokat ugyanis, mint intő atya, próbára tetted, ezeket pedig, mint szigorú király, kérdőre vontad és elkárhoztattad.	11 Absentes enim et praesentes similiter torquebantur;
12 Távol tőlük és jelenlétükben egyaránt kínt szenvedtek,	12 duplex enim illos acceperat taedium et gemitus cum memoria praeteritorum.
13 mert kétszeres bánat fogta el őket, és sóhajtottak, amikor a múltakra emlékeztek,	13 Cum enim audirent per sua tormenta bene secum agi, senserunt Dominum.
14 mert amikor hallották, hogy az, ami nekik bűnhődés, amazoknak javára szolgált, tudomást szereztek az Úrról, és csodálták az események végét.	14 Quem enim in expositione olim proiectum reiecerunt deridentes, in finemeventuum mirati sunt, non similiter iustis sitientes.
15 Akit egykor gonoszul kitettek és gúnyolva elutasítottak, azt az események végén megcsodálták; szomjaztak ők, de nem úgy, mint az igazak!	15 Pro cogitationibus autem insensatis iniquitatis illorum, in quibus errantes colebant mutos serpentes et bestias supervacuas, immisisti illis multitudinem mutorum animalium in vindictam,
16 Romlottságuk balga vélekedései miatt, amelyektől félrevezetve esztelen csúszómászókat és alávaló állatokat imádtak, büntetésül esztelen állatok raját bocsátottad rájuk,	16 ut scirent quia, per quae peccat quis, per haec et torquetur.
17 hogy megtudják: mindenki azzal bűnhődik, ami által vétkezik.	17 Non enim impossibilis erat omnipotens manus tua, quae creavit orbem terrarum ex materia informi, immittere illis multitudinem ursorum aut audaces leones
18 Mert mindenható kezed, amely a világot a forma nélküli anyagból teremtette, küldhetett volna ellenük medvét, bősz oroszlánt seregestől,	18 aut recens conditas ira plenas ignotas bestias aut vaporem igneum spirantes aut fumi fremitum proferentes aut horrendas ab oculis scintillas fulgurantes,
19 vagy újfajta ismeretlen, dühös fenevadakat, amelyek tüzes párát lehelnek, sistergő gőzt fújnak, vagy szemükből rémes szikrát szórnak,	19 quarum non solum laesura poterat illos exterminare, sed et aspectus per timorem occidere.
20 amelyek nemcsak ártással tudták volna őket tönkretenni, hanem puszta látásuk is holtra rémítette volna őket.	20 Sed et sine his uno spiritu poterant occidi, persecutionem passi a iustitia, et dispersi per spiritum virtutis tuae. Sed omnia in mensura et numero et pondere disposuisti.
21 De eleshettek volna akár egyetlen lehelettől, üldözve saját tetteiktől, elszélesztve hatalmad fuvallatától, de te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél.	21 Multum enim valere tibi soli subest semper, et virtuti brachii tui quis resistet?
22 Csakis neked áll mindig módodban, megmutatni nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének?	22 Quoniam tamquam momentum staterae, sic est ante te totus orbis terrarum, et tamquam gutta roris antelucani, quae descendit in terram.
23 Mert az egész világ olyan előtted, mint a mérleg mutatója, mint a földre hulló hajnali harmatcsepp,	23 Sed misereris omnium, quia omnia potes; et dissimulas peccata hominum propter paenitentiam.
24 mégis könyörülsz mindenen, mert módodban áll minden, s elnézed az emberek bűneit a bűnbánatért,	24 Diligis enim omnia, quae sunt, et nihil odisti eorum, quae fecisti; nec enim, si odisses, aliquid constituisses.
25 mert szereted mindazt, ami van, semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Mert ha gyűlöltél volna bármit is, meg sem teremtetted, s meg sem alkottad volna.	25 Quomodo autem posset aliquid permanere, nisi tu voluisses? Aut, quod a te vocatum non esset, conservaretur?
26 Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, amit nem hívtál létre? Kímélsz mindent, mivel a tiéd, Uram, s az élőben leled örömedet!	26 Parcis autem omnibus, quoniam tua sunt, Domine, qui amas animas.