A bölcsesség könyve 11

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 Sikerre vezette vállalkozásaikat szent próféta vezetése mellett:	1 She prospered their works in the hand of the holy prophet.
2 átkeltek lakatlan pusztaságon, és sivár helyeken ütöttek sátort.	2 They went through the wilderness that was not inhabited, and pitched tents in places where there lay no way.
3 Ellenálltak ellenségeknek, s megbosszulták magukat ellenfeleiken.	3 They stood against their enemies, and were avenged of their adversaries.
4 Szomjúságukban segítségül hívtak Téged, és vizet kaptak a meredek sziklából, szomjukat oltották a kemény kőszálból.	4 When they were thirsty, they called upon thee, and water was given them out of the flinty rock, and their thirst was quenched out of the hard stone.
5 Amivel ellenségeik bűnhődtek, amikor nem volt innivalójuk, Izrael fiai annak bőségében örvendeztek,	5 For by what things their enemies were punished, by the same they in their need were benefited.
6 s az nekik, amikor szűkölködtek, jótéteményül szolgált.	6 For instead of of a perpetual running river troubled with foul blood,
7 Mert a ki nem apadó folyó forrás vize helyett embervért adtál a gonoszoknak.	7 For a manifest reproof of that commandment, whereby the infants were slain, thou gavest unto them abundance of water by a means which they hoped not for:
8 Amíg azok megfogyatkoztak, büntetésül a megölt kisdedekért, ezeknek váratlanul bőséges vizet adtál,	8 Declaring by that thirst then how thou hadst punished their adversaries.
9 és megmutattad az akkori szomjúsággal, hogyan magasztalod fel a tieidet és pusztítod el ellenségeiket.	9 For when they were tried albeit but in mercy chastised, they knew how the ungodly were judged in wrath and tormented, thirsting in another manner than the just.
10 Amikor ugyanis megpróbáltatás érte őket, bár csak enyhe feddésben volt részük, megtudták, milyen kínokat szenvedtek a harag sújtotta gonoszok.	10 For these thou didst admonish and try, as a father: but the other, as a severe king, thou didst condemn and punish.
11 Azokat ugyanis, mint intő atya, próbára tetted, ezeket pedig, mint szigorú király, kérdőre vontad és elkárhoztattad.	11 Whether they were absent or present, they were vexed alike.
12 Távol tőlük és jelenlétükben egyaránt kínt szenvedtek,	12 For a double grief came upon them, and a groaning for the remembrance of things past.
13 mert kétszeres bánat fogta el őket, és sóhajtottak, amikor a múltakra emlékeztek,	13 For when they heard by their own punishments the other to be benefited, they had some feeling of the Lord.
14 mert amikor hallották, hogy az, ami nekik bűnhődés, amazoknak javára szolgált, tudomást szereztek az Úrról, és csodálták az események végét.	14 For whom they respected with scorn, when he was long before thrown out at the casting forth of the infants, him in the end, when they saw what came to pass, they admired.
15 Akit egykor gonoszul kitettek és gúnyolva elutasítottak, azt az események végén megcsodálták; szomjaztak ők, de nem úgy, mint az igazak!	15 But for the foolish devices of their wickedness, wherewith being deceived they worshipped serpents void of reason, and vile beasts, thou didst send a multitude of unreasonable beasts upon them for vengeance;
16 Romlottságuk balga vélekedései miatt, amelyektől félrevezetve esztelen csúszómászókat és alávaló állatokat imádtak, büntetésül esztelen állatok raját bocsátottad rájuk,	16 That they might know, that wherewithal a man sinneth, by the same also shall he be punished.
17 hogy megtudják: mindenki azzal bűnhődik, ami által vétkezik.	17 For thy Almighty hand, that made the world of matter without form, wanted not means to send among them a multitude of bears or fierce lions,
18 Mert mindenható kezed, amely a világot a forma nélküli anyagból teremtette, küldhetett volna ellenük medvét, bősz oroszlánt seregestől,	18 Or unknown wild beasts, full of rage, newly created, breathing out either a fiery vapour, or filthy scents of scattered smoke, or shooting horrible sparkles out of their eyes:
19 vagy újfajta ismeretlen, dühös fenevadakat, amelyek tüzes párát lehelnek, sistergő gőzt fújnak, vagy szemükből rémes szikrát szórnak,	19 Whereof not only the harm might dispatch them at once, but also the terrible sight utterly destroy them.
20 amelyek nemcsak ártással tudták volna őket tönkretenni, hanem puszta látásuk is holtra rémítette volna őket.	20 Yea, and without these might they have fallen down with one blast, being persecuted of vengeance, and scattered abroad through the breath of thy power: but thou hast ordered all things in measure and number and weight.
21 De eleshettek volna akár egyetlen lehelettől, üldözve saját tetteiktől, elszélesztve hatalmad fuvallatától, de te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél.	21 For thou canst shew thy great strength at all times when thou wilt; and who may withstand the power of thine arm?
22 Csakis neked áll mindig módodban, megmutatni nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének?	22 For the whole world before thee is as a little grain of the balance, yea, as a drop of the morning dew that falleth down upon the earth.
23 Mert az egész világ olyan előtted, mint a mérleg mutatója, mint a földre hulló hajnali harmatcsepp,	23 But thou hast mercy upon all; for thou canst do all things, and winkest at the sins of men, because they should amend.
24 mégis könyörülsz mindenen, mert módodban áll minden, s elnézed az emberek bűneit a bűnbánatért,	24 For thou lovest all the things that are, and abhorrest nothing which thou hast made: for never wouldest thou have made any thing, if thou hadst hated it.
25 mert szereted mindazt, ami van, semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Mert ha gyűlöltél volna bármit is, meg sem teremtetted, s meg sem alkottad volna.	25 And how could any thing have endured, if it had not been thy will? or been preserved, if not called by thee?
26 Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, amit nem hívtál létre? Kímélsz mindent, mivel a tiéd, Uram, s az élőben leled örömedet!	26 But thou sparest all: for they are thine, O Lord, thou lover of souls.