A zsoltárok könyve 84

¹ A karvezetőnek. A »Szőlőprések« szerint. Kóré fiainak zsoltára.

² Milyen kedvesek a te hajlékaid, Seregek Ura!

³ Sóvárogva vágyakozik lelkem az Úr udvaraiba. Szívem és testem ujjong az élő Isten után.

⁴ Hiszen a veréb házat talál magának, a gerlice fészket, ahová fiait helyezze: a te oltáraidnál, seregek Ura, én királyom és én Istenem!

⁵ Milyen boldogok, Uram, akik házadban lakhatnak: magasztalhatnak téged örökkön örökké!

⁶ Boldog az az ember, akit te segítesz, akinek szíve zarándokútra készül.

⁷ Átkelnek a kiaszott völgyön és forrássá teszik azt, és a korai eső is áldásodba öltözteti.

⁸ Erősségről erősségre mennek, mígnem meglátják az istenek Istenét a Sionon.

⁹ Uram, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat, vedd füledbe, Jákob Istene!

¹⁰ Oltalmazó Istenünk, tekints ide, nézz fölkentednek arcára!

¹¹ Mert jobb egy nap a te udvaraidban, mint más helyen ezer. Inkább akarok a küszöbön lenni Istenem házában, mint a gonoszok sátraiban lakni.

¹² Mert nap és védőpajzs az Úr Isten, kegyelmet és dicsőséget ad az Úr,

¹³ nem vonja meg javait azoktól, akik ártatlanságban járnak. Seregek Ura, boldog az az ember, aki tebenned bízik!