A zsoltárok könyve 77

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára.	1 Al maestro di coro. Su "Idutun". Di Asaf. Salmo.
2 Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.	2 La mia voce sale a Dio e grido aiuto. La mia voce sale a Dio, finché mi ascolti.
3 Szorongatásom napján Istent keresem, éjjel is hozzá emelem kezeimet: nem lankadnak el. Nem akar megvigasztalódni a lelkem.	3 Nel giorno dell'angoscia io cerco il Signore, nella notte è protesa la mia mano e non si stanca; rifiuta ogni conforto l'anima mia.
4 Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem, eleped a lelkem, ha rá gondolok.	4 Penso a Dio e sospiro; rifletto, e viene meno il mio spirito.
5 Szememet ébren tartod, nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.	5 Tengo aperte le mie palpebre, sono turbato e taccio.
6 A hajdani időkre gondolok, a régmúlt esztendők járnak eszemben.	6 Ripenso ai giorni passati, gli anni lontani
7 Szívem elmélkedik éjszaka, gondolkodom és töpreng a lelkem.	7 ricordo. Medito di notte nel mio cuore, rifletto, e il mio spirito indaga:
8 Vajon örökre elvet Isten, s nem kegyelmez többé?	8 "Forse il Signore rigetta per sempre? Non vorrà forse mostrarsi benevolo?
9 Végleg elfogyott irgalma, elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?	9 E' forse venuta meno la sua parola per le generazioni venture?
10 Elfelejtette Isten a könyörületességet, vagy haragjában visszatartja irgalmát?	10 Forse che Dio s'è dimenticato di aver pietà? Oppure ha offuscato nell'ira la sua compassione?".
11 Így szóltam: »Az az én bajom, hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.«	11 E concludo: "Ecco il mio tormento: che sia mutata la destra dell'Altissimo".
12 Megemlékezem az Úr cselekedeteiről, megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,	12 Ricorderò le gesta del Signore. Sì, voglio ricordare le tue meraviglie fin dai tempi antichi.
13 Elmélkedem minden műveden, és végzéseiddel foglalkozom.	13 E mediterò su tutto il tuo operato e considererò tutte le tue gesta.
14 Isten, szentséges a te utad; Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?	14 O Dio, nella santità è la tua via; quale dio è grande come il nostro Dio?
15 Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz, megmutattad a népeknek hatalmadat.	15 Tu sei l'unico Dio che compie prodigi, la cui potenza si conosce fra i popoli:
16 Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait.	16 hai riscattato col tuo braccio il tuo popolo, i figli di Giacobbe e di Giuseppe.
17 Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek.	17 Ti videro le acque, o Dio, ti videro le acque e tremarono, sussultarono gli abissi.
18 A felhők ontották a vizet, megzendültek a fellegek, nyilaid repültek.	18 Rovesciarono acqua le nubi, fecero udire la loro voce i cieli, perfino le tue saette guizzarono.
19 Mennydörgésed zengett a forgószélben, villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett.	19 Il fragore del tuono nel turbine, i tuoi fulmini rischiararono il mondo, la terra fremette e sussultò.
20 Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed és lábad nyoma nem volt látható.	20 S'aprì nel mare la tua via, i tuoi sentieri nella massa d'acqua; ma rimasero invisibili le tue orme.
21 Mint juhnyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével.	21 Guidasti il tuo popolo come un gregge per mano di Mosè e di Aronne.