A zsoltárok könyve 60

¹ A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Miktám Dávidtól. Tanító ének.

² Amikor kivonult Arám Naharaim és Arám Szóba ellen, és amikor Joáb visszatért és legyőzte Edomot a Sóaknás völgyben: tizenkétezret.

³ Isten, elvetettél és szerteszórtál minket, haragra gerjedtél, de térj vissza hozzánk!

⁴ Megrendítetted az országot és összetörted, gyógyítsd meg sebeit, mert egyre remeg.

⁵ Kemény dolgokat mutattál népednek, kábító borral itattál minket.

⁶ Jelt adtál a téged félőknek, hogy az íjak elől megmeneküljenek.

⁷ Hogy szeretteid megszabaduljanak, szabadíts meg jobboddal és hallgass meg minket!

⁸ Szent helyén így szól Isten: »Örvendezve kiosztom Szíchemet, kimérem Szukkót völgyét nektek.

⁹ Enyém Gileád és enyém Manassze, és Efraim fejem sisakja. Júda az én jogaram,

¹⁰ Moáb a tál, amelyben mosakszom. Edomra vetem sarumat, a filiszteusok hódolnak nekem.«

¹¹ Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el engem Edomba?

¹² Nemde te, Isten, bár elvetettél minket, te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel? Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az emberi segítség,

¹³ de Istennel győzelmet aratunk, s ő eltapossa ellenségeinket.