A zsoltárok könyve 40

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára.	1 In finem. Psalmus ipsi David.
2 Várva-vártam az Urat, s ő lehajolt hozzám.	2 Beatus qui intelligit super egenum et pauperem : in die mala liberabit eum Dominus.
3 Meghallgatta könyörgésemet, kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből; Lábamat kősziklára helyezte, lépésemet biztossá tette.	3 Dominus conservet eum, et vivificet eum, et beatum faciat eum in terra, et non tradat eum in animam inimicorum ejus.
4 Új éneket adott számba, Istenünket dicsérő szózatot. Sokan látják és félelem fogja el őket, s az Úrba vetik reményüket.	4 Dominus opem ferat illi super lectum doloris ejus ; universum stratum ejus versasti in infirmitate ejus.
5 Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét, s aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra vetemedőktől.	5 Ego dixi : Domine, miserere mei ; sana animam meam, quia peccavi tibi.
6 Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném.	6 Inimici mei dixerunt mala mihi : Quando morietur, et peribit nomen ejus ?
7 Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem testet készítettél nekem. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél,	7 Et si ingrediebatur ut videret, vana loquebatur ; cor ejus congregavit iniquitatem sibi. Egrediebatur foras et loquebatur.
8 ezért így szóltam: »Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam,	8 In idipsum adversum me susurrabant omnes inimici mei ; adversum me cogitabant mala mihi.
9 hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van.«	9 Verbum iniquum constituerunt adversum me : Numquid qui dormit non adjiciet ut resurgat ?
10 Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat; Íme nem tartom vissza ajkamat, Uram, te tudod!	10 Etenim homo pacis meæ in quo speravi, qui edebat panes meos, magnificavit super me supplantationem.
11 Igazságodat nem rejtem el szívemben, hűségedet és segítségedet hirdetem. Nem titkolom irgalmadat és hűségedet a nagy gyülekezetben.	11 Tu autem, Domine, miserere mei, et resuscita me ; et retribuam eis.
12 Te, Uram, ne vond meg irgalmadat tőlem; Kegyelmed és hűséged tartson fenn mindenkor engem,	12 In hoc cognovi quoniam voluisti me, quoniam non gaudebit inimicus meus super me.
13 mert számtalan veszély környékez; utolértek gonoszságaim, fel sem tudok tekinteni, számosabbak, mint a hajszál fejemen, és a szívem is elhagyott engem.	13 Me autem propter innocentiam suscepisti ; et confirmasti me in conspectu tuo in æternum.
14 Teljék kedved, Uram, megmentésemben, Uram, siess segítségemre.	14 Benedictus Dominus Deus Israël a sæculo et usque in sæculum. Fiat, fiat.
15 Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek, hogy elvegyék. Hátráljanak meg és piruljanak, akik rosszat akarnak nekem.
16 Dermedjenek meg zavarukban, akik azt mondják: »Úgy kell neked!«
17 Ujjongjanak s örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek; »Magasztaltassék az Úr!« – mondják mindenkor, akik örvendeznek szabadításodon.
18 Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj!