A zsoltárok könyve 122

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Zarándok-ének. Dávidtól. Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: »Az Úr házába megyünk.«	1 Canticum graduum. Ad te levavi oculos meos, qui habitas in cælis.
2 És lábunk már itt áll udvaraidban, Jeruzsálem!	2 Ecce sicut oculi servorum in manibus dominorum suorum ; sicut oculi ancillæ in manibus dominæ suæ : ita oculi nostri ad Dominum Deum nostrum, donec misereatur nostri.
3 Jeruzsálem városnak épült, részei pompásan egybeillenek.	3 Miserere nostri, Domine, miserere nostri, quia multum repleti sumus despectione ;
4 Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei, hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének.	4 quia multum repleta est anima nostra opprobrium abundantibus, et despectio superbis.
5 Ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei.
6 Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek: »Bőségben éljenek, akik szeretnek téged!
7 Békesség legyen falaid között és bőség tornyaidban!«
8 Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom: »Béke legyen veled!«
9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért jót kívánok neked.