Jób könyve 39

¹ Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?

² Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?

³ Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.

⁴ Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.

⁵ Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?

⁶ A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.

⁷ Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.

⁸ Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.

⁹ Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?

¹⁰ Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?

¹¹ Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?

¹² Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?

¹³ Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!

¹⁴ Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;

¹⁵ felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.

¹⁶ Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;

¹⁷ mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;

¹⁸ de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.

¹⁹ Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?

²⁰ Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!

²¹ A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.

²² Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.

²³ Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,

²⁴ izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,

²⁵ amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’ Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.

²⁶ A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?

²⁷ Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?

²⁸ Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,

²⁹ onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,

³⁰ fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van.«