Jób könyve 24

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Nincsenek az idők elrejtve a Mindenható elől, de akik ismerik őt, nem tudják ítélete napjait.	1 ¿Por qué al Todopoderoso no se le ocultan los tiempos, pero sus fieles no ven esos días?
2 Vannak, akik odébb tolják a határokat, elrabolnak nyájakat, hogy legeltessék azokat;	2 Los malvados remueven los mojones, se apoderan del rebaño y del pastor.
3 elhajtják az árvák szamarát, zálogul elveszik az özvegy marháját,	3 Se llevan el asno de los huérfanos, toman en prenda el buey de la viuda;
4 lelökik a szegényt az útról s elnyomják a föld nyomorultjait mind.	4 Desvían al indigente del camino, y los pobres del país tienen que esconderse.
5 Mások, mint a vadszamár a vadonban, úgy mehetnek dolgukra, leshetik a prédát, s a puszta nyújt élelmet gyermekeiknek,	5 Como asnos salvajes en el desierto, salen los pobres, buscando una presa; y aunque ellos trabajan hasta la tarde, no tienen pan para sus hijos.
6 más mezején kell aratniuk, s a gonosz szőlőjében szüretelniük,	6 Cosechan en el campo del impío, vendimian la viña del malvado.
7 mezítelenül, ruha nélkül hálnak, és nincs a hidegben takarójuk.	7 Pasan la noche desnudos, por falta de ropa, sin un abrigo para taparse del frío.
8 Áznak a hegyi záporoktól, minthogy nincs födelük, a sziklához simulnak.	8 Empapados por el aguacero de las montañas, sin refugio, se acurrucan contra las rocas.
9 Erőszakot tesznek, kifosztják az árvát, megrabolják a szegény népet.	9 Arrancan al huérfano del pecho materno y toman en prenda al niño pequeño del pobre.
10 Ezek pedig mezítelenül, ruha nélkül járnak s éhesen hordják a kévéket,	10 Andan desnudos, por falta de ropa, cargan las gavillas, y están hambrientos.
11 falaik között olajat sajtolnak, taposnak a sajtóban és mellette szomjaznak,	11 Exprimen el aceite entre dos máquinas de moler, pisotean el lagar, y están sedientos.
12 a városban halálra váltak nyögnek, feljajdul a megsebzettek lelke, de Isten nem ügyel könyörgésükre.	12 De la ciudad, salen los gemidos de los moribundos, las gargantas de los heridos piden auxilio, ¡pero Dios no escucha sus plegarias!
13 Ezek a fény ellen lázadozók, akik nem ismerik az ő útjait, és nem járnak ösvényein:	13 Hay otros que se rebelan contra la luz: no reconocen sus caminos ni se detienen en sus senderos.
14 reggeli szürkületben kel a gyilkos, megöli a szegényt és a nyomorgót, éjjel pedig elmegy tolvajnak.	14 El asesino se levanta antes del alba para matar al pobre y al indigente. El ladrón merodea por la noche,
15 A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi, és mondja: ‘Nem lát senki szeme, s az elleplezi az arcot.’	15 El adúltero aguarda la penumbra, pensando: «¡Ningún ojo me verá!», y se cubre la cara con un velo.
16 Betörnek a sötétben a házakba, amelyeket nappal megjelöltek maguknak, és nem akarnak napvilágról tudni.
17 Ha hirtelen feltűnik a hajnal, halál árnyékának vélik, a sötétben pedig úgy járnak, mintha nappal lenne.	17 Porque, para ellos, la mañana es la hora sombría, están habituados a los temores de la noche.
18 ‘Könnyű az a víz színén. Átkozott a birtokrésze a földön, szüretelő nem veszi útját a szőlője felé.	18 Es algo frágil sobre la superficie de las aguas, su posesión es maldecida en el país y nadie toma el camino de sus viñedos.
19 Szárazság és hőség eltünteti a hó vizét, az alvilág pedig a bűnösöket.	19 La sequía y el calor consumen las aguas de la nieve, y el Abismo arrebata a aquellos que pecaron.
20 Az anyaöl megfeledkezik róla, férgek az ő finom falatja; nem marad emlékezetben, összetörik, mint a gyümölcstelen fát.	20 El seno que lo formó se olvida de él, nadie más se acuerda de su hombre, y la injusticia es quebrada como un árbol.
21 Magtalannal barátkozik, aki nem szül, és nem tesz jót az özveggyel.	21 El maltrataba a la estéril privada de hijos y no hacía ningún bien a la viuda.
22 Lerántja a hatalmasokat erejével, de amikor áll, sem biztos életében.	22 Pero aquel que con su fuerza sojuzga a los tiranos, se levanta, y no le permite que cuente más con su vida.
23 Isten alkalmat ad neki bűnbánatra, de ő kevélyen visszaél vele; szeme azonban az ő útjain van.	23 El lo dejaba apoyarse con seguridad, pero sus ojos vigilaban sus caminos.
24 Kimagaslanak egy időre, de nem lesznek állandók, lehajtják és letépik őket, mint a többit, és levágják, mint a kalász fejét.’	24 Se encumbró por un instante, y ya no existe, se dobla como una hierba amarga que se arranca y se marchita como la cabeza de una espiga.
25 Talán nincs ez így? Ki hazudtol meg engem? és ki veszi semmibe szavamat?«	25 ¿Acaso no es así? ¿Quién me puede desmentir o reducir a la nada mis palabras?