Jób könyve 18

¹ És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:

² »Mikor értek a szóbeszéd végére? Előbb térjetek észre, s úgy beszéljünk!

³ Miért tartsanak minket állatoknak, és miért legyünk tisztátalanok a szemetekben?

⁴ Te marcangolod magadat dühödben; kedvedért talán néptelenné váljék a föld, s a sziklák elmozduljanak helyükből?

⁵ Nemde kialszik a gonosznak világossága, és nem fénylik tüzének lángja.

⁶ Sátrában a fény elsötétül, s elalszik a mécses felette.

⁷ Erőteljes lépései elernyednek, és fondorlata földre teríti;

⁸ hálóba akad lábával, verem fonadéka fölött járkál;

⁹ lábát csapda fogja és hurok szorítja;

¹⁰ tőr van elrejtve számára a földön, és kelepce vár rá az ösvényen;

¹¹ mindenfelől rémség ijeszti és fonja be lábát.

¹² Erejét éhség fogyasztja, és bordáit koplalás emészti.

¹³ Elsorvasztja bőre szépségét s elemészti tagjait a halál elsőszülöttje;

¹⁴ kiragadja őt sátrából, amelyben bizakodott, és elküldi az iszonyat királyához.

¹⁵ Olyan sátorban lakik, amely már nincs is, és ként szórnak lakóhelye fölé.

¹⁶ Alul elszáradnak a gyökerei, felül pedig eltapossák termését.

¹⁷ Elvész emléke a föld színéről, nem említik nevét az utcákon;

¹⁸ a világosságból a sötétségbe taszítják, és elüldözik a föld kerekségéről.

¹⁹ Nem marad népe közt sem fia, sem sarja, és szállásán nincsenek hátrahagyottak.

²⁰ Ítélete napjától megrémülnek a nyugatiak, s iszonyat szállja meg a kelet lakóit.

²¹ Így járnak a bűnösök hajlékai, s ilyen a lakóhelye annak, aki Istennel nem törődik.«