Jób könyve 11

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:	1 Respondens autem Sophar Naamathites dixit:
2 »Válasz nélkül maradjon-e a bőbeszédű, vagy a fecsegőnek legyen-e igaza?	2 “ Numquid illi, qui multa loquitur, non et respondetur? Aut vir verbosus iustificabitur?
3 Egyedül előtted hallgassanak az emberek, s amikor gúnyolod a többieket, senki se utasítson rendre?	3 Vaniloquium tuum viros tacere faciet, et, cum ceteros irriseris, a nullo confutaberis?
4 Úgy mondtad: ‘Szavaim kifogástalanok, és szeplő nélkül állok Előtted!’	4 Dixisti enim: “Purus est sermo meus, et mundus sum in conspectu tuo”.
5 Bár csak beszélne Isten veled, és nyitná meg ajkait ellened,	5 Atque utinam Deus ipse loqueretur tecum et aperiret labia sua tibi,
6 és mutatná meg neked a bölcsesség titkait – mert sokféle az ő törvénye –, akkor belátnád, hogy sokkal kevesebbet szenvedsz el tőle, mint ahogy bűnöd megérdemli.	6 ut ostenderet tibi secreta sapientiae et arcana consilia eius, et intellegeres quod multo minora quaerat a te, quam meretur iniquitas tua.
7 Talán megérted Isten lábnyomait, és elérsz a Mindenható tökéletességéig?	7 Forsitan vestigia Dei comprehendes et usque ad perfectum Omnipotentem reperies?
8 Magasabb az az égnél – mit is tehetnél? Mélyebb az alvilágnál – hogy ismernéd meg?	8 Excelsior caelo est, et quid facies? Profundior inferno, et quid cognosces?
9 Mértéke hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.	9 Longior terra mensura eius et latior mari.
10 Ha felborít, bezár vagy kényszerít, ki tud vele szembeszállni?	10 Si subverterit vel concluserit et coarctaverit, quis contradicet ei?
11 Mert ő ismeri az emberek hitványságát, és látva a bűnt, nemde tekintetbe veszi!	11 Ipse enim novit hominum vanitatem; et videns iniquitatem nonne considerat?
12 A balga férfi felfuvalkodik kevélységében, s azt hiszi, hogy mint a vadszamár csikója, szabadnak született!	12 Sed et vir vacuus cordatus fit, et homo tamquam pullum onagri nascitur.
13 Te pedig, ha megerősíted szívedet és kitárod hozzá kezedet,	13 Tu autem, si cor tuum firmaveris et expanderis ad eum manus tuas,
14 és ha bűn tapad kezedhez, elveted magadtól, és nem tűrsz sátradban jogtalanságot:	14 si iniquitatem, quae est in manu tua,abstuleris a te, et non manserit in tabernaculo tuo iniustitia,
15 akkor szeplőtelenül emelheted fel arcodat, állhatsz szilárdan és nem kell félned.	15 tunc levare poteris faciem tuam absque macula et eris stabilis et non timebis.
16 Akkor elfelejtheted nyomorúságodat, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vizekre.	16 Miseriae quoque oblivisceris et quasi aquarum, quae praeterierunt, recordaberis.
17 Ragyogó lesz estéd, mintha dél lenne, s amikor azt hiszed, hogy elenyésztél, feltámadsz, mint a hajnali csillag;	17 Et quasi meridianus fulgor consurget tibi ad vesperam, et, cum te caligine tectum putaveris, orieris ut lucifer.
18 és jó kedvvel leszel, remény lesz előtted, körültekintesz és nyugton térhetsz pihenőre.	18 Et habebis fiduciam, proposita tibi spe, et defossus securus dormies.
19 Lefekhetsz és senki sem riaszt, és sokan keresik majd kegyedet.	19 Requiesces, et non erit qui te exterreat; et deprecabuntur faciem tuam plurimi.
20 A gonoszok szemei azonban elepednek, és menedékük elvész tőlük; a reményük pedig olyasvalami, amitől a lélek visszariad.«	20 Oculi autem impiorum deficient, et effugium peribit ab eis; et spes illorum exhalatio animae ”.