Jób könyve 11

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:	1 E SOFAR Naamatita rispose e disse:
2 »Válasz nélkül maradjon-e a bőbeszédű, vagy a fecsegőnek legyen-e igaza?	2 Non risponderebbesi egli ad un uomo di tante parole? Ed un uomo loquace sarebbe egli per ciò reputato giusto?
3 Egyedül előtted hallgassanak az emberek, s amikor gúnyolod a többieket, senki se utasítson rendre?	3 Faranno le tue ciancie tacer gli uomini? Ti farai tu beffe, senza che alcuno ti faccia vergogna?
4 Úgy mondtad: ‘Szavaim kifogástalanok, és szeplő nélkül állok Előtted!’	4 Or tu hai detto: La mia maniera di vita è pura, Ed io sono stato netto davanti agli occhi tuoi.
5 Bár csak beszélne Isten veled, és nyitná meg ajkait ellened,	5 Ma volesse pure Iddio parlare, Ed aprir le sue labbra teco;
6 és mutatná meg neked a bölcsesség titkait – mert sokféle az ő törvénye –, akkor belátnád, hogy sokkal kevesebbet szenvedsz el tőle, mint ahogy bűnöd megérdemli.	6 E dichiararti i segreti della sapienza; Perciocchè sono doppi; E tu conosceresti che Iddio ti fa portar pena minore Che la tua iniquità non merita di ragione
7 Talán megérted Isten lábnyomait, és elérsz a Mindenható tökéletességéig?	7 Potresti tu trovar modo d’investigare Iddio? Potresti tu trovar l’Onnipotente in perfezione?
8 Magasabb az az égnél – mit is tehetnél? Mélyebb az alvilágnál – hogy ismernéd meg?	8 Queste cose sono le altezze de’ cieli, che ci faresti? Son più profonde che l’inferno, come le conosceresti?
9 Mértéke hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.	9 La lor distesa è più lunga che la terra, E la lor larghezza è più grande che il mare.
10 Ha felborít, bezár vagy kényszerít, ki tud vele szembeszállni?	10 Se Iddio sovverte, ovvero s’egli serra, E raccoglie, chi ne lo storrà?
11 Mert ő ismeri az emberek hitványságát, és látva a bűnt, nemde tekintetbe veszi!	11 Perciocchè egli conosce gli uomini vani; E veggendo l’iniquità, non vi porrebbe egli mente?
12 A balga férfi felfuvalkodik kevélységében, s azt hiszi, hogy mint a vadszamár csikója, szabadnak született!	12 Ma l’uomo è scemo di senno, e temerario di cuore; E nasce simile a un puledro di un asino salvatico
13 Te pedig, ha megerősíted szívedet és kitárod hozzá kezedet,	13 Se tu addirizzi il cuor tuo, E spieghi le palme delle tue mani a lui;
14 és ha bűn tapad kezedhez, elveted magadtól, és nem tűrsz sátradban jogtalanságot:	14 Se vi è iniquità nella tua mano, e tu l’allontani da te, E non lasci dimorare alcuna perversità ne’ tuoi tabernacoli;
15 akkor szeplőtelenül emelheted fel arcodat, állhatsz szilárdan és nem kell félned.	15 Allora certamente tu alzerai la faccia netta di macchia, E sarai stabilito, e non avrai paura di nulla;
16 Akkor elfelejtheted nyomorúságodat, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vizekre.	16 Perciocchè tu dimenticherai gli affanni, E te ne ricorderai come d’acque trascorse;
17 Ragyogó lesz estéd, mintha dél lenne, s amikor azt hiszed, hogy elenyésztél, feltámadsz, mint a hajnali csillag;	17 E ti si leverà un tempo più chiaro che il mezzodì; Tu risplenderai, tu sarai simile alla mattina;
18 és jó kedvvel leszel, remény lesz előtted, körültekintesz és nyugton térhetsz pihenőre.	18 E sarai in sicurtà; perciocchè vi sarà che sperare; E pianterai il tuo padiglione, e giacerai sicuramente;
19 Lefekhetsz és senki sem riaszt, és sokan keresik majd kegyedet.	19 E ti coricherai, e niuno ti spaventerà; E molti ti supplicheranno.
20 A gonoszok szemei azonban elepednek, és menedékük elvész tőlük; a reményük pedig olyasvalami, amitől a lélek visszariad.«	20 Ma gli occhi degli empi verranno meno, Ed ogni rifugio sarà perduto per loro; E la loro unica speranza sarà di render lo spirito