Psalms 74

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Understanding for Asaph. O God, why hast thou cast us off unto the end: why is thy wrath enkindled against the sheep of thy pasture?	1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?
2 Remember thy congregation, which thou hast possessed from the beginning. The sceptre of thy inheritance which thou hast redeemed: mount Sion in which thou hast dwelt.	2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.
3 Lift up thy hands against their pride unto the end; see what things the enemy hath done wickedly in the sanctuary.	3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!
4 And they that hate thee have made their boasts, in the midst of thy solemnity. They have set up their ensigns for signs,	4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.
5 and they knew not both in the going out and on the highest top. As with axes in a wood of trees,	5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.
6 they have cut down at once the gates thereof, with axe and hatchet they have brought it down.	6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.
7 They have set fire to thy sanctuary: they have defiled the dwelling place of thy name on the earth.	7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.
8 They said in their heart, the whole kindred of them together: Let us abolish all the festival days of God from the land.	8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.
9 Our signs we have not seen, there is now no prophet: and he will know us no more.	9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.
10 How long, O God, shall the enemy reproach: is the adversary to provoke thy name for ever?	10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?
11 Why dost thou turn away thy hand: and thy right hand out of the midst of thy bosom for ever ?	11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?
12 But God is our king before ages: he hath wrought salvation in the midst of the earth.	12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.
13 Thou by thy strength didst make the sea firm: thou didst crush the heads of the dragons in the waters.	13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
14 Thou hast broken the heads of the dragon: thou hast given him to be meat for the people of the Ethiopians.	14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.
15 Thou hast broken up the fountains and the torrents: thou hast dried up the Ethan rivers.	15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.
16 Thine is the day, and thine is the night: thou hast made the morning light and the sun.	16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.
17 Thou hast made all the borders of the earth: the summer and the spring were formed by thee.	17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.
18 Remember this, the enemy hath reproached the Lord: and a foolish people hath provoked thy name.	18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.
19 Deliver not up to beasts the souls that confess to thee: and forget not to the end the souls of thy poor.	19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!
20 Have regard to thy covenant: for they that are the obscure of the earth have been filled with dwellings of iniquity.	20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.
21 Let not the humble be turned away with confusion: the poor and needy shall praise thy name.	21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!
22 Arise, O God, judge thy own cause: remember thy reproaches with which the foolish man hath reproached thee all the day.	22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!
23 Forget not the voices of thy enemies: the pride of them that hate thee ascendeth continually.	23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!