Das zweite Buch Samuel 22

Pattloch Bibel	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 David richtete an den Herrn die Worte des folgenden Liedes, nachdem der Herr ihn aus der Hand all seiner Feinde und aus der Hand Sauls gerettet hatte.	1 Dávid azon a napon, amelyen az Úr megszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, a következő éneknek az igéit intézte az Úrhoz,
2 Er sprach: "Herr, meine Felsenburg, mein Retter bist du!	2 s ezt zengte: »Uram, én kősziklám, erőm, szabadítóm,
3 Mein Gott, mein Fels, auf den ich baue; mein Schild und meines Heiles Stärke, meine Festung und meine Zuflucht, mein Helfer, der aus Gewalttat mich rettet.	3 Én erős Istenem, akiben én bízom, pajzsom és szabadulásom szarva, felemelőm és oltalmam, megmentőm: te megszabadítasz az erőszaktól.
4 Lobpreisend rufe ich zum Herrn, so werde ich von meinen Feinden frei.	4 Csak segítségül hívom az Urat, a dicséretre méltót, és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Todesbrandungen kreisten um mich, Unheilsbäche schreckten mich auf;	5 Már körülvettek a halál gyötrelmei, rettentgettek Béliál örvényei,
6 des Totenreiches Bande umgarnten mich, des Todes Schlingen begegneten mir.	6 körülfogtak az alvilág kötelei, elém álltak a halál tőrei,
7 In meiner Angst rief ich zum Herrn, schrie ich zu meinem Gott. Er hörte in seinem Palast meine Stimme, mein Schreien drang zu seinem Ohr.	7 szorultságomban az Urat segítségül hívtam, Istenemhez kiáltottam, s ő meghallgatta templomából szavamat, kiáltásom a füléhez jutott.
8 Die Erde wankte und schwankte, des Himmels Grundfesten bebten; sie wankten, weil er erzürnt war.	8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrázkódtak a hegyek, s reszkettek, mert ő ellenük haragra gerjedt.
9 Aus seiner Nase quoll Rauch, verzehrendes Feuer aus seinem Mund, Kohlenglut flammte vor ihm her.	9 Füst szállt fel orrából, emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.
10 Den Himmel neigte er und fuhr herab, zu seinen Füßen Wolkendunkel.	10 Lehajtotta az eget és leszállott, lába alatt ködhomály volt,
11 Auf dem Kerub reitend, flog er einher und erschien auf den Flügeln des Sturmes.	11 haladt a kerubokon, s repült, a szél szárnyain siklott.
12 Er formte sich ringsum die Finsternis zum Zelt, das Wassersieb und dichte Wolken.	12 Sátrat vont maga köré sötét fellegekből és vizet szitált az ég felhőiből.
13 Aus dem Glanz vor ihm brachen hervor Hagel und feurige Kohlen.	13 A színe előtt levő fényességből tüzes parazsakat lövellt,
14 Vom Himmel ließ der Herr den Donner dröhnen, der Höchste schickte seine Stimme aus.	14 dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges,
15 Er sandte Pfeile und zerstreute sie, schleuderte Blitze und brachte sie in Verwirrung.	15 ellőtte nyilait, és szétszórta őket, villámait, és elemésztette ellenségeimet.
16 Des Meeres Tiefen wurden sichtbar, der Erde Grund ward aufgedeckt vor dem Scheltruf des Herrn, vor dem schnaubenden Odem seiner Nase.	16 Láthatóvá lettek a tenger forrásai, feltárultak a világ alapjai, az Úr dübörgő szavától, haragja leheletének fúvásától.
17 Er streckte aus der Höhe seine Hand und griff nach mir, riß mich aus den Wassermassen heraus,	17 Lenyúlt a magasból, megfogott, nagy vizekből kihúzott,
18 befreite mich von meinem trotzigen Feind, von meinen Gegnern, die stärker als ich.	18 megszabadított hatalmas ellenségeimtől, fölém kerekedett gyűlölőimtől.
19 Sie überfielen mich an meinem Unglückstag, doch ward mir der Herr zur Stütze.	19 Elém jött nyomorúságom napján és erős támaszom lett az Úr,
20 Er führte mich hinaus ins Weite, entriß mich, denn er war mir gewogen.	20 kivezetett a szabad térre engem, megszabadított, mert kedvét lelte bennem.
21 Der Herr vergalt mir mein gerechtes Tun, belohnte mir meiner Hände Reinheit.	21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
22 Denn ich hielt mich an die Wege des Herrn und frevelte nicht gegen meinen Gott.	22 mert az Úr útjait megőriztem, Istenemtől gonoszul el nem tértem;
23 All seine Gebote standen vor mir, und seine Satzungen wies ich nicht ab.	23 mert minden rendeletét szem előtt tartottam, parancsait magamtól el nem távolítottam,
24 Von Tadel frei war ich vor ihm und hütete mich vor dem Frevel.	24 mert feddhetetlen voltam előtte s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
25 So lohnte mir der Herr mein gerechtes Tun, die Reinheit meiner Hände vor seinen Augen.	25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.
26 Gegen den Guten zeigst du dich gütig, edel gegen den edlen Mann.	26 A szenthez szent vagy, a kitartóhoz kitartó,
27 Dem Reinen gegenüber zeigst du dich rein, doch gegen den Falschen verkehrt.	27 a választotthoz választott vagy, az ellenállóhoz ellenálló.
28 Dem armen Volke bist du ein Helfer, die stolzen Augen beugst du nach unten.	28 A szegény népet megmented de megalázod szemeddel a kevélyeket.
29 Denn du bist meine Leuchte, Herr; mein Gott erhellt mir die Finsternis.	29 Bizony, te vagy, Uram, az én szövétnekem, te teszed, Uram, világossá sötétségem.
30 Ja, mit dir stürme ich vor gegen Horden, auf Mauern springe ich mit meinem Gott.	30 Bizony, általad futok, ha járom a hadat, Istenem által ugrom át a falat.
31 Gott -, makellos ist sein Weg, die Rede des Herrn ist geläutert; ein Schild ist er allen, die auf ihn bauen.	31 Isten – szeplőtelen az ő útja, salaktalan az Úr szava, pajzsa ő minden benne bízónak.
32 Denn wer ist Gott, wenn nicht der Herr? Und wer ein Fels außer unserem Gott?	32 Ki Isten az Úron kívül, ki erős a mi Istenünkön kívül?
33 Gott, der mich mit Stärke gürtete, mich unversehrt auf meinem Wege führte,	33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és simává tette utamat teljesen,
34 der meine Füße flink wie die der Hirsche machte und mich auf meine Höhen stellte,	34 lábamat szarvaséhoz hasonlóvá tette, s magaslataimra állított fel engem,
35 der meine Hände unterwies zum Kampf, daß meine Arme den ehernen Bogen spannten,	35 kezemet harcra tanította s karomat, mint ércíjat, felajzotta.
36 du liehst mir deiner Hilfe Schild, und deine Botschaft machte mich stark.	36 Mentő pajzsodat nyújtottad nekem s kegyességed naggyá tett engem.
37 Für meine Schritte schufst du freien Raum, und meine Fußgelenke wankten nicht.	37 Kiszélesítetted alattam lépteimet s bokáim nem hagytak cserben.
38 Ich setzte meinen Feinden nach, vernichtete sie; ich ließ nicht ab, bevor sie aufgerieben.	38 Űzőbe vettem ellenségeimet, s eltiportam, nem tértem vissza, amíg el nem pusztítottam,
39 Ich rieb sie auf, zerschlug sie, sie erhoben sich nicht mehr, sie sanken unter meinen Füßen dahin.	39 elpusztítottam, s összetörtem, fel nem kelhetnek, a lábam alá estek.
40 Du gürtetest mich mit Stärke für den Kampf, du beugtest meine Feinde unter mich.	40 Engem erővel öveztél fel a harcra, az ellenem állókat alám hajlítottad,
41 Du schlugst mir meine Feinde in die Flucht, und meine Gegner konnte ich vernichten.	41 megszalasztottad ellenségeimet, gyűlölőimet, s elpusztítottam őket.
42 Sie schrieen um Hilfe - kein Retter war da! - zum Herrn, doch er hörte sie nicht.	42 Kiáltottak, s nem volt, aki őket megmentse, kiáltottak az Úrhoz, s figyelembe őket nem vette.
43 Ich zerrieb sie wie Erdenstaub, zertrat sie wie Gassenkot.	43 Eltöröltem őket, mint a föld porát, széttiportam, széttapostam, mint az utca sarát.
44 Du hast mich gerettet vor zahllosem Kriegsvolk und machtest mich zum Völkerhaupt. Völker, die ich nicht kannte, dienten mir.	44 Népem ellenmondásaitól engem megmentettél, nemzetek fejéül engem megőriztél. Népek, amelyeket nem ismertem, szolgáimmá lettek.
45 Die Söhne der Fremde schmeichelten mir; wie sie mich hörten, gehorchten sie mir.	45 Idegen fiak, ha szembe is szálltak velem, mihelyt fülük hallott rólam, engedelmeskedtek nekem.
46 Die Söhne der Fremde duckten sich nieder, kamen hervor aus ihren Burgen.	46 Mert elcsüggedtek az idegen fiak, s félelmükben összehúzódzkodtak.
47 Es lebt der Herr, gepriesen sei mein Fels, erhaben ist mein Gott, mein rettender Fels!	47 Él az Úr, áldott légy Istenem, magasztaltassál erős Isten, aki megmentettél engem,
48 Gott, der mir Rache schuf und Völker vor mir unterwarf,	48 Isten, aki bosszút engedtél állnom, és népeket vetettél alám,
49 der mich meinen Feinden entführte; über meine Gegner erhöhtest du mich, vor dem Mann der Gewalttat rettetest du mich.	49 aki ellenségeim közül kiragadtál, az ellenem állók fölé juttattál s az erőszak emberétől megszabadítottál.
50 Darum will ich dir danken, Herr, unter den Völkern und deinem Namen lobsingen!	50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között és dicséretet zengek nevednek,
51 Er verlieh seinem König große Siege, erwies seinem Gesalbten Huld, David und seinen Nachkommen auf ewig!"	51 ó, segítséget királyának bőséggel adó, felkentjével, Dáviddal és ivadékával mindörökké irgalmasságot gyakorló!«