Job 10

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 I loathe my life. I will give myself up to complaint; I will speak from the bitterness of my soul.	1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!
2 I will say to God: Do not put me in the wrong! Let me know why you oppose me.	2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?
3 Is it a pleasure for you to oppress, to spurn the work of your hands, and smile on the plan of the wicked?	3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?
4 Have you eyes of flesh? Do you see as man sees?	4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?
5 Are your days as the days of a mortal, and are your years as a man's lifetime,	5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,
6 That you seek for guilt in me and search after my sins,	6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,
7 Even though you know that I am not wicked, and that none can deliver me out of your hand?	7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?
8 Your hands have formed me and fashioned me; will you then turn and destroy me?	8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?
9 Oh, remember that you fashioned me from clay! Will you then bring me down to dust again?	9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?
10 Did you not pour me out as milk, and thicken me like cheese?	10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,
11 With skin and flesh you clothed me, with bones and sinews knit me together.	11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,
12 Grace and favor you granted me, and your providence has preserved my spirit.	12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!
13 Yet these things you have hidden in your heart; I know that they are your purpose:	13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:
14 If I should sin, you would keep a watch against me, and from my guilt you would not absolve me.	14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?
15 If I should be wicked, alas for me! if righteous, I dare not hold up my head, filled with ignominy and sodden with affliction!	15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.
16 Should it lift up, you hunt me like a lion: repeatedly you show your wondrous power against me,	16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.
17 You renew your attack upon me and multiply your harassment of me; in waves your troops come against me.	17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.
18 Why then did you bring me forth from the womb? I should have died and no eye have seen me.	18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;
19 I should be as though I had never lived; I should have been taken from the womb to the grave.	19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!
20 Are not the days of my life few? Let me alone, that I may recover a little	20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,
21 Before I go whence I shall not return, to the land of darkness and of gloom,	21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,
22 The black, disordered land where darkness is the only light.	22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«