ΙΩΒ - Giobbe - Job 4

LXX	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 υπολαβων δε ελιφας ο θαιμανιτης λεγει	1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:
2 μη πολλακις σοι λελαληται εν κοπω ισχυν δε ρηματων σου τις υποισει	2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?
3 ει γαρ συ ενουθετησας πολλους και χειρας ασθενους παρεκαλεσας	3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,
4 ασθενουντας τε εξανεστησας ρημασιν γονασιν τε αδυνατουσιν θαρσος περιεθηκας	4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.
5 νυν δε ηκει επι σε πονος και ηψατο σου συ δε εσπουδασας	5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!
6 ποτερον ουχ ο φοβος σου εστιν εν αφροσυνη και η ελπις σου και η ακακια της οδου σου	6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?
7 μνησθητι ουν τις καθαρος ων απωλετο η ποτε αληθινοι ολορριζοι απωλοντο	7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?
8 καθ' ον τροπον ειδον τους αροτριωντας τα ατοπα οι δε σπειροντες αυτα οδυνας θεριουσιν εαυτοις	8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;
9 απο προσταγματος κυριου απολουνται απο δε πνευματος οργης αυτου αφανισθησονται	9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.
10 σθενος λεοντος φωνη δε λεαινης γαυριαμα δε δρακοντων εσβεσθη	10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!
11 μυρμηκολεων ωλετο παρα το μη εχειν βοραν σκυμνοι δε λεοντων ελιπον αλληλους	11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.
12 ει δε τι ρημα αληθινον εγεγονει εν λογοις σου ουθεν αν σοι τουτων κακον απηντησεν ποτερον ου δεξεται μου το ους εξαισια παρ' αυτου	12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;
13 φοβοι δε και ηχω νυκτερινη επιπιπτων φοβος επ' ανθρωπους	13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,
14 φρικη δε μοι συνηντησεν και τρομος και μεγαλως μου τα οστα συνεσεισεν	14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!
15 και πνευμα επι προσωπον μου επηλθεν εφριξαν δε μου τριχες και σαρκες	15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;
16 ανεστην και ουκ επεγνων ειδον και ουκ ην μορφη προ οφθαλμων μου αλλ' η αυραν και φωνην ηκουον	16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:
17 τι γαρ μη καθαρος εσται βροτος εναντιον κυριου η απο των εργων αυτου αμεμπτος ανηρ	17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?
18 ει κατα παιδων αυτου ου πιστευει κατα δε αγγελων αυτου σκολιον τι επενοησεν	18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!
19 τους δε κατοικουντας οικιας πηλινας εξ ων και αυτοι εκ του αυτου πηλου εσμεν επαισεν αυτους σητος τροπον	19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;
20 και απο πρωιθεν εως εσπερας ουκετι εισιν παρα το μη δυνασθαι αυτους εαυτοις βοηθησαι απωλοντο	20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;
21 ενεφυσησεν γαρ αυτοις και εξηρανθησαν απωλοντο παρα το μη εχειν αυτους σοφιαν	21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.