Levél a zsidóknak 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Mivel tehát a törvényben a jövendő javaknak csak az árnyéka van meg, nem a dolgok valóságos formája, ugyanazokkal az áldozatokkal, melyeket évről-évre szünet nélkül bemutatnak, sohasem teheti tökéletesekké azokat, akik bemutatják.	1 Umbram enim habens lex futurorum bonorum, non ipsam imaginem rerum : per singulos annos, eisdem ipsis hostiis quas offerunt indesinenter, numquam potest accedentes perfectos facere :
2 Nemde felhagytak volna az áldozatok bemutatásával, ha az imádók egyszer s mindenkorra megtisztultak volna, és nem volna többé bűntudatuk?	2 alioquin cessassent offerri : ideo quod nullam haberent ultra conscientiam peccati, cultores semel mundati :
3 De éppen ezek az áldozatok emlékeztetik őket minden évben bűneikre.	3 sed in ipsis commemoratio peccatorum per singulos annos fit.
4 Lehetetlen ugyanis, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.	4 Impossibile enim est sanguine taurorum et hircorum auferri peccata.
5 Ezért mondta, amikor a világba jött: »Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem;	5 Ideo ingrediens mundum dicit : Hostiam et oblationem noluisti : corpus autem aptasti mihi :
6 az égő- és engesztelő áldozatok nem tetszettek neked.	6 holocautomata pro peccato non tibi placuerunt.
7 Akkor azt mondtam: Íme, eljövök – a könyvtekercsben meg van írva rólam – hogy megtegyem, Isten, a te akaratodat!«	7 Tunc dixi : Ecce venio : in capite libri scriptum est de me : Ut faciam, Deus, voluntatem tuam.
8 Először azt mondja: az »áldozatokat és ajándékokat, az égő- és engesztelő áldozatokat nem akartad, nem tetszenek neked«, amelyeket a törvény szerint mutatnak be.	8 Superius dicens : Quia hostias, et oblationes, et holocautomata pro peccato noluisti, nec placita sunt tibi, quæ secundum legem offeruntur,
9 Akkor azt mondta: »Íme eljövök, hogy megtegyem a te akaratodat« . Megszünteti az elsőt, hogy a helyébe a következőt állítsa.	9 tunc dixi : Ecce venio, ut faciam, Deus, voluntatem tuam : aufert primum, ut sequens statuat.
10 Ezzel az akarattal nyertük el a megszentelést Krisztus Jézus testének egyszer történt feláldozása által.	10 In qua voluntate sanctificati sumus per oblationem corporis Jesu Christi semel.
11 Minden pap naponta szolgálatban áll, és gyakran mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem törölhetik el a bűnöket;	11 Et omnis quidem sacerdos præsto est quotidie ministrans, et easdem sæpe offerens hostias, quæ numquam possunt auferre peccata :
12 ő pedig egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökké Isten jobbján ül,	12 hic autem unam pro peccatis offerens hostiam, in sempiternum sedet in dextera Dei,
13 arra várva, hogy ellenségeit lábai zsámolyává tegyék .	13 de cetero exspectans donec ponantur inimici ejus scabellum pedum ejus.
14 Mert egy áldozattal mindörökre tökéletesekké tette a megszentelteket.	14 Una enim oblatione, consummavit in sempiternum sanctificatos.
15 Tanúságot tesz nekünk erről a Szentlélek is, mert miután így szólt:	15 Contestatur autem nos et Spiritus Sanctus. Postquam enim dixit :
16 »Ez pedig az a szövetség, amelyet kötni fogok velük azok után a napok után – mondja az Úr –, a szívükbe adom törvényeimet, elméjükbe írom azokat ,	16 Hoc autem testamentum, quod testabor ad illos post dies illos, dicit Dominus, dando leges meas in cordibus eorum, et in mentibus eorum superscribam eas :
17 és bűneikre s gonoszságaikra többé már nem emlékezem« .	17 et peccatorum, et iniquitatum eorum jam non recordabor amplius.
18 Ahol pedig ezek bocsánatot nyertek, nincs többé bűnért való áldozat.	18 Ubi autem horum remissio : jam non est oblatio pro peccato.
19 Mivel tehát bízunk abban, testvérek, hogy Jézus vére által bemegyünk a szentélybe:	19 Habentes itaque, fratres, fiduciam in introitu sanctorum in sanguine Christi,
20 ő új és élő utat nyitott meg számunkra a függönyön, azaz a saját testén keresztül.	20 quam initiavit nobis viam novam, et viventem per velamen, id est, carnem suam,
21 Miután van főpapunk Isten háza fölött,	21 et sacerdotem magnum super domum Dei :
22 járuljunk oda igaz szívvel a hit teljességében, hintsük meg és tisztítsuk meg szívünket a rossz lelkiismerettől, és mossuk le testünket tiszta vízzel.	22 accedamus cum vero corde in plenitudine fidei, aspersi corda a conscientia mala, et abluti corpus aqua munda,
23 Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett – mert hűséges az, aki az ígéreteket tette –,	23 teneamus spei nostræ confessionem indeclinabilem (fidelis enim est qui repromisit),
24 és figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzduljunk,	24 et consideremus invicem in provocationem caritatis, et bonorum operum :
25 ne hagyjuk el összejövetelünket, mint némelyek szokták, hanem bátorítsuk egymást, annál inkább, minél inkább látjátok a napot közeledni.	25 non deserentes collectionem nostram, sicut consuetudinis est quibusdam, sed consolantes, et tanto magis quanto videritis appropinquantem diem.
26 Mert ha szántszándékkal vétkezünk, miután az igazság ismeretét elnyertük, nincs már többé áldozat a bűnökért,	26 Voluntarie enim peccantibus nobis post acceptam notitiam veritatis, jam non relinquitur pro peccatis hostia,
27 csak a rettenetes ítélet várása és a tűz heve, amely megemészti az ellenszegülőket	27 terribilis autem quædam exspectatio judicii, et ignis æmulatio, quæ consumptura est adversarios.
28 Ha valaki Mózes törvényét elveti, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kell halnia .	28 Irritam quis faciens legem Moysi, sine ulla miseratione duobus vel tribus testibus moritur :
29 Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, mely által megszentelődött, megszentségteleníti , s a kegyelem Lelkét kigúnyolja?	29 quanto magis putatis deteriora mereri supplicia qui Filium Dei conculcaverit, et sanguinem testamenti pollutum duxerit, in quo sanctificatus est, et spiritui gratiæ contumeliam fecerit ?
30 Mert ismerjük azt, aki így szólt: »Enyém a bosszú, én majd megfizetek!« És ismét: »Az Úr ítéletet tart népe felett« .	30 Scimus enim qui dixit : Mihi vindicta, et ego retribuam. Et iterum : Quia judicabit Dominus populum suum.
31 Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni!	31 Horrendum est incidere in manus Dei viventis.
32 Emlékezzetek vissza a hajdani napokra, amikor, miután megvilágosodtatok, a szenvedések kemény küzdelmét álltátok ki,	32 Rememoramini autem pristinos dies, in quibus illuminati, magnum certamen sustinuistis passionum :
33 s részint gyalázásokban és szorongatásokban látványul szolgáltatok, részint pedig azoknak, akikkel így bántak, társai lettetek.	33 et in altero quidem opprobriis et tribulationibus spectaculum facti : in altero autem socii taliter conversantium effecti.
34 Mert részetek volt a foglyok szenvedésében, és javaitok elrablását is örömmel viseltétek, tudva, hogy jobb és maradandó javatok van.	34 Nam et vinctis compassi estis, et rapinam bonorum vestrorum cum gaudio suscepistis, cognoscentes vos habere meliorem et manentem substantiam.
35 Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, mert nagy lesz annak a jutalma.	35 Nolite itaque amittere confidentiam vestram, quæ magnam habet remunerationem.
36 Béketűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát megtegyétek, s elnyerjétek az ígéretet.	36 Patientia enim vobis necessaria est : ut voluntatem Dei facientes, reportetis promissionem.
37 Mert még egy kis idő, s az, aki eljövendő, eljön és nem késik.	37 Adhuc enim modicum aliquantulum, qui venturus est, veniet, et non tardabit.
38 Az én igazam a hit által élni fog; de ha meghátrál, a lelkem nem leli benne kedvét .	38 Justus autem meus ex fide vivit : quod si subtraxerit se, non placebit animæ meæ.
39 Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás gyermekei a romlásra, hanem a hité az élet elnyerésére.	39 Nos autem non sumus subtractionis filii in perditionem, sed fidei in acquisitionem animæ.