A zsoltárok könyve 89

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 Maszkíl az ezrahita Etántól.	1 Preghiera di Mosè uomo di Dio). Signore, tu sei stato il nostro rifugio di generazione in generazione.
2 Az Úr kegyelmét örökké éneklem, hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti szám.	2 Prima che fossero fatti i monti, o che fosse formata la terra e il mondo, da tutta l'eternità, per tutti i secoli tu sei Dio.
3 Mert ezt mondtad: »Örök időkre épül az irgalom« – hűséged szilárdan áll a mennyekben. –	3 Non ridurre l'uomo nell'abbiezione: bai pur detto: « Tornate a me, o figli degli uomini ».
4 »Szövetségre léptem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:	4 Mille anni dinanzi agli occhi tuoi sono come il giorno di ieri, già passato, e come vigilia notturna:
5 örökre megszilárdítom utódodat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat.«	5 Come ciò che è stimato un niente saranno i loro anni.
6 Csodáidat, Uram, magasztalják az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek.	6 La vita, come l'erba, passa in un giorno: la mattina fiorisce e cresce, la sera cade, indurisce e secca.
7 Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt ki olyan az Isten fiai között, mint Isten?	7 Veniamo meno pel tuo sdegno, siamo sconvolti pel tuo furore.
8 Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában, aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak.	8 Tu hai poste le nostre iniquità dinanzi a te, la nostra vita nella luce della tua faccia.
9 Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád? Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged.	9 Così tutti i nostri giorni dileguano; siam consumati dal tuo furore, i nostri anni son fatti come tela di ragno.
10 Te uralkodsz a tenger erején és háborgó hullámait te fékezed meg.	10 I giorni della nostra vita, messi insieme, arrivano a settant'anni; e, nei più robusti, a ottanta: il di più è affanno e dolore: viene la debolezza e siam portati via.
11 Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve, hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet.	11 Chi può conoscere la potenza del tuo furore, e misurare, dal timore che ha di te, il tuo sdegno?
12 Tiéd az ég, és tiéd a föld, te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van.	12 Facci conoscere la tua destra, in modo che diventiamo savi di cuore per la sapienza.
13 Te teremtetted északot és délt, nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon.	13 Ritorna a noi, o Signore; e fino a quando? Lasciati pregare riguardo ai tuoi servi.
14 Karod hatalmas, kezed erős, jobbod diadalmas.	14 Fin dal mattino saziaci colla tua grazia da esultare e gioire per tutta la nostra vita.
15 Igazságosság és jog trónod alapja, irgalom és igazság vonulnak előtted.	15 Rallegraci per i giorni in cui ci affliggesti, per gli anni in cui provammo la sventura.
16 Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram.	16 Rivolgi uno sguardo ai tuoi servi, alla tua opera, e guida i loro figli.
17 Nevedben egész nap ujjonganak, s felmagasztalódnak igazságosságodban.	17 Sia sopra di noi lo splendore del Signore Dio nostro; tu dirigi sopra di noi le opere delle nostre mani, tu guida le opere delle nostre mani.
18 Mert te vagy erejük és ékességük és jóságod emeli magasra fejünket.
19 Mert az Úré a pajzsunk, s Izrael Szentjéé a királyunk.
20 Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad: »Segítséget nyújtottam egy hősnek, felemeltem népemből egy választottat.
21 Megtaláltam szolgámat, Dávidot, felkentem őt szent olajommal.
22 Vele lesz erős kezem, és karom megerősíti őt.
23 Semmit sem tehet vele az ellenség, és nem árthat majd neki a gonoszság fia.
24 Kiirtom előle ellenségeit, és gyűlölőit megfutamítom.
25 Vele lesz hűségem és kegyelmem, és hatalma magasra emelkedik nevemben.
26 Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a folyóvizekre.
27 Így szól majd hozzám: ‘Atyám vagy te, én Istenem, és szabadításom kősziklája!’
28 S én elsőszülöttemmé teszem őt, legfölségesebbé a föld királyai között.
29 Örökre megőrzöm irgalmamat iránta, és szövetségem mindig vele marad.
30 Örökkévalóvá teszem nemzetségét, s fenntartom trónját, amíg az ég áll.
31 De ha fiai elhagyják törvényemet és nem járnak parancsaim szerint,
32 ha bemocskolják rendeleteimet, és parancsaimat nem teljesítik:
33 vesszővel büntetem meg vétkeiket, és veréssel bűneiket.
34 De nem vonom meg tőle kegyelmemet, és hűségemet nem hazudtolom meg.
35 Nem töröm meg szövetségemet, s ami elhagyta ajkamat, érvénytelenné nem teszem.
36 Megesküdtem egyszer szentségemre: nem hazudom Dávidnak,
37 örökké tart nemzetsége, és mint a nap, színem előtt a trónja,
38 megmarad örökké, miként a hold, a hűséges égi tanú.«
39 Te őt mégis elvetetted s megutáltad, haragra gerjedtél fölkented ellen;
40 Felbontottad szolgád szövetségét, földig aláztad szent koronáját.
41 Lerontottad minden kőfalát, romhalmazzá tetted bástyáit.
42 Kifosztották őt mindazok, akik arra jártak, szomszédai gyalázata lett.
43 Fölemelted elnyomóinak jobb kezét, megörvendeztetted ellenségeit.
44 Kardja élét elvetted és nem segítetted meg őt a harcban.
45 Véget vetettél tündöklésének, trónját a földre döntötted.
46 Megrövidítetted ifjúságát, gyalázatba borítottad őt.
47 Meddig fordulsz még el teljesen, Uram, meddig ég még haragod, mint a tűz?
48 Emlékezz meg arról, milyen rövid az én létem! Milyen semmisnek alkottad az emberek fiait mind?
49 Ki az az ember, aki él, s halált nem látna, s megmenthetné lelkét az alvilág kezéből?
50 Hol van, Uram, hajdani irgalmad, amellyel megesküdtél hűségedre Dávidnak?
51 Emlékezzél meg, Uram, szolgáid gyalázatáról, amelyet keblemben hordok sok nemzettől,
52 amellyel gyaláznak téged ellenségeid, Uram, és gyalázzák fölkented lépteit.
53 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen! Ámen!