A zsoltárok könyve 89

KÁLDI-NEOVULGÁTA	CATHOLIC PUBLIC DOMAIN
1 Maszkíl az ezrahita Etántól.	1 A prayer of Moses, the man of God. O Lord, you have been our refuge from generation to generation.
2 Az Úr kegyelmét örökké éneklem, hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti szám.	2 Before the mountains became, or the land was formed along with the world: from ages past, even to all ages, you are God.
3 Mert ezt mondtad: »Örök időkre épül az irgalom« – hűséged szilárdan áll a mennyekben. –	3 And, lest man be turned aside in humiliation, you have said: Be converted, O sons of men.
4 »Szövetségre léptem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:	4 For a thousand years before your eyes are like the days of yesterday, which have passed by, and they are like a watch of the night,
5 örökre megszilárdítom utódodat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat.«	5 which was held for nothing: so their years shall be.
6 Csodáidat, Uram, magasztalják az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek.	6 In the morning, he may pass away like grass; in the morning, he may flower and pass away. In the evening, he will fall, and harden, and become dry.
7 Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt ki olyan az Isten fiai között, mint Isten?	7 For, at your wrath, we have withered away, and we have been disturbed by your fury.
8 Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában, aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak.	8 You have placed our iniquities in your sight, our age in the illumination of your countenance.
9 Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád? Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged.	9 For all our days have faded away, and at your wrath, we have fainted. Our years will be considered to be like a spider’s web.
10 Te uralkodsz a tenger erején és háborgó hullámait te fékezed meg.	10 The days of our years in them are seventy years. But in the powerful, they are eighty years, and more of these are with hardship and sorrow. For mildness has overwhelmed us, and we shall be corrected.
11 Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve, hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet.	11 Who knows the power of your wrath? And, before fear, can your wrath
12 Tiéd az ég, és tiéd a föld, te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van.	12 be numbered? So make known your right hand, along with men learned in heart, in wisdom.
13 Te teremtetted északot és délt, nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon.	13 Return, O Lord, how long? And may you be persuaded on behalf of your servants.
14 Karod hatalmas, kezed erős, jobbod diadalmas.	14 We were filled in the morning with your mercy, and we exulted and delighted all our days.
15 Igazságosság és jog trónod alapja, irgalom és igazság vonulnak előtted.	15 We have been rejoicing, because of the days in which you humbled us, because of the years in which we saw evils.
16 Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram.	16 Look down upon your servants and upon their works, and direct their sons.
17 Nevedben egész nap ujjonganak, s felmagasztalódnak igazságosságodban.	17 And may the splendor of the Lord our God be upon us. And so, direct the works of our hands over us; direct even the work of our hands.
18 Mert te vagy erejük és ékességük és jóságod emeli magasra fejünket.
19 Mert az Úré a pajzsunk, s Izrael Szentjéé a királyunk.
20 Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad: »Segítséget nyújtottam egy hősnek, felemeltem népemből egy választottat.
21 Megtaláltam szolgámat, Dávidot, felkentem őt szent olajommal.
22 Vele lesz erős kezem, és karom megerősíti őt.
23 Semmit sem tehet vele az ellenség, és nem árthat majd neki a gonoszság fia.
24 Kiirtom előle ellenségeit, és gyűlölőit megfutamítom.
25 Vele lesz hűségem és kegyelmem, és hatalma magasra emelkedik nevemben.
26 Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a folyóvizekre.
27 Így szól majd hozzám: ‘Atyám vagy te, én Istenem, és szabadításom kősziklája!’
28 S én elsőszülöttemmé teszem őt, legfölségesebbé a föld királyai között.
29 Örökre megőrzöm irgalmamat iránta, és szövetségem mindig vele marad.
30 Örökkévalóvá teszem nemzetségét, s fenntartom trónját, amíg az ég áll.
31 De ha fiai elhagyják törvényemet és nem járnak parancsaim szerint,
32 ha bemocskolják rendeleteimet, és parancsaimat nem teljesítik:
33 vesszővel büntetem meg vétkeiket, és veréssel bűneiket.
34 De nem vonom meg tőle kegyelmemet, és hűségemet nem hazudtolom meg.
35 Nem töröm meg szövetségemet, s ami elhagyta ajkamat, érvénytelenné nem teszem.
36 Megesküdtem egyszer szentségemre: nem hazudom Dávidnak,
37 örökké tart nemzetsége, és mint a nap, színem előtt a trónja,
38 megmarad örökké, miként a hold, a hűséges égi tanú.«
39 Te őt mégis elvetetted s megutáltad, haragra gerjedtél fölkented ellen;
40 Felbontottad szolgád szövetségét, földig aláztad szent koronáját.
41 Lerontottad minden kőfalát, romhalmazzá tetted bástyáit.
42 Kifosztották őt mindazok, akik arra jártak, szomszédai gyalázata lett.
43 Fölemelted elnyomóinak jobb kezét, megörvendeztetted ellenségeit.
44 Kardja élét elvetted és nem segítetted meg őt a harcban.
45 Véget vetettél tündöklésének, trónját a földre döntötted.
46 Megrövidítetted ifjúságát, gyalázatba borítottad őt.
47 Meddig fordulsz még el teljesen, Uram, meddig ég még haragod, mint a tűz?
48 Emlékezz meg arról, milyen rövid az én létem! Milyen semmisnek alkottad az emberek fiait mind?
49 Ki az az ember, aki él, s halált nem látna, s megmenthetné lelkét az alvilág kezéből?
50 Hol van, Uram, hajdani irgalmad, amellyel megesküdtél hűségedre Dávidnak?
51 Emlékezzél meg, Uram, szolgáid gyalázatáról, amelyet keblemben hordok sok nemzettől,
52 amellyel gyaláznak téged ellenségeid, Uram, és gyalázzák fölkented lépteit.
53 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen! Ámen!