A zsoltárok könyve 89

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Maszkíl az ezrahita Etántól.	1 προσευχη του μωυση ανθρωπου του θεου κυριε καταφυγη εγενηθης ημιν εν γενεα και γενεα
2 Az Úr kegyelmét örökké éneklem, hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti szám.	2 προ του ορη γενηθηναι και πλασθηναι την γην και την οικουμενην και απο του αιωνος εως του αιωνος συ ει
3 Mert ezt mondtad: »Örök időkre épül az irgalom« – hűséged szilárdan áll a mennyekben. –	3 μη αποστρεψης ανθρωπον εις ταπεινωσιν και ειπας επιστρεψατε υιοι ανθρωπων
4 »Szövetségre léptem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:	4 οτι χιλια ετη εν οφθαλμοις σου ως η ημερα η εχθες ητις διηλθεν και φυλακη εν νυκτι
5 örökre megszilárdítom utódodat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat.«	5 τα εξουδενωματα αυτων ετη εσονται το πρωι ωσει χλοη παρελθοι
6 Csodáidat, Uram, magasztalják az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek.	6 το πρωι ανθησαι και παρελθοι το εσπερας αποπεσοι σκληρυνθειη και ξηρανθειη
7 Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt ki olyan az Isten fiai között, mint Isten?	7 οτι εξελιπομεν εν τη οργη σου και εν τω θυμω σου εταραχθημεν
8 Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában, aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak.	8 εθου τας ανομιας ημων ενωπιον σου ο αιων ημων εις φωτισμον του προσωπου σου
9 Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád? Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged.	9 οτι πασαι αι ημεραι ημων εξελιπον και εν τη οργη σου εξελιπομεν τα ετη ημων ως αραχνην εμελετων
10 Te uralkodsz a tenger erején és háborgó hullámait te fékezed meg.	10 αι ημεραι των ετων ημων εν αυτοις εβδομηκοντα ετη εαν δε εν δυναστειαις ογδοηκοντα ετη και το πλειον αυτων κοπος και πονος οτι επηλθεν πραυτης εφ' ημας και παιδευθησομεθα
11 Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve, hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet.	11 τις γινωσκει το κρατος της οργης σου και απο του φοβου σου τον θυμον σου
12 Tiéd az ég, és tiéd a föld, te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van.	12 εξαριθμησασθαι την δεξιαν σου ουτως γνωρισον και τους πεπεδημενους τη καρδια εν σοφια
13 Te teremtetted északot és délt, nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon.	13 επιστρεψον κυριε εως ποτε και παρακληθητι επι τοις δουλοις σου
14 Karod hatalmas, kezed erős, jobbod diadalmas.	14 ενεπλησθημεν το πρωι του ελεους σου και ηγαλλιασαμεθα και ευφρανθημεν εν πασαις ταις ημεραις ημων
15 Igazságosság és jog trónod alapja, irgalom és igazság vonulnak előtted.	15 ευφρανθημεν ανθ' ων ημερων εταπεινωσας ημας ετων ων ειδομεν κακα
16 Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram.	16 και ιδε επι τους δουλους σου και τα εργα σου και οδηγησον τους υιους αυτων
17 Nevedben egész nap ujjonganak, s felmagasztalódnak igazságosságodban.	17 και εστω η λαμπροτης κυριου του θεου ημων εφ' ημας και τα εργα των χειρων ημων κατευθυνον εφ' ημας
18 Mert te vagy erejük és ékességük és jóságod emeli magasra fejünket.
19 Mert az Úré a pajzsunk, s Izrael Szentjéé a királyunk.
20 Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad: »Segítséget nyújtottam egy hősnek, felemeltem népemből egy választottat.
21 Megtaláltam szolgámat, Dávidot, felkentem őt szent olajommal.
22 Vele lesz erős kezem, és karom megerősíti őt.
23 Semmit sem tehet vele az ellenség, és nem árthat majd neki a gonoszság fia.
24 Kiirtom előle ellenségeit, és gyűlölőit megfutamítom.
25 Vele lesz hűségem és kegyelmem, és hatalma magasra emelkedik nevemben.
26 Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a folyóvizekre.
27 Így szól majd hozzám: ‘Atyám vagy te, én Istenem, és szabadításom kősziklája!’
28 S én elsőszülöttemmé teszem őt, legfölségesebbé a föld királyai között.
29 Örökre megőrzöm irgalmamat iránta, és szövetségem mindig vele marad.
30 Örökkévalóvá teszem nemzetségét, s fenntartom trónját, amíg az ég áll.
31 De ha fiai elhagyják törvényemet és nem járnak parancsaim szerint,
32 ha bemocskolják rendeleteimet, és parancsaimat nem teljesítik:
33 vesszővel büntetem meg vétkeiket, és veréssel bűneiket.
34 De nem vonom meg tőle kegyelmemet, és hűségemet nem hazudtolom meg.
35 Nem töröm meg szövetségemet, s ami elhagyta ajkamat, érvénytelenné nem teszem.
36 Megesküdtem egyszer szentségemre: nem hazudom Dávidnak,
37 örökké tart nemzetsége, és mint a nap, színem előtt a trónja,
38 megmarad örökké, miként a hold, a hűséges égi tanú.«
39 Te őt mégis elvetetted s megutáltad, haragra gerjedtél fölkented ellen;
40 Felbontottad szolgád szövetségét, földig aláztad szent koronáját.
41 Lerontottad minden kőfalát, romhalmazzá tetted bástyáit.
42 Kifosztották őt mindazok, akik arra jártak, szomszédai gyalázata lett.
43 Fölemelted elnyomóinak jobb kezét, megörvendeztetted ellenségeit.
44 Kardja élét elvetted és nem segítetted meg őt a harcban.
45 Véget vetettél tündöklésének, trónját a földre döntötted.
46 Megrövidítetted ifjúságát, gyalázatba borítottad őt.
47 Meddig fordulsz még el teljesen, Uram, meddig ég még haragod, mint a tűz?
48 Emlékezz meg arról, milyen rövid az én létem! Milyen semmisnek alkottad az emberek fiait mind?
49 Ki az az ember, aki él, s halált nem látna, s megmenthetné lelkét az alvilág kezéből?
50 Hol van, Uram, hajdani irgalmad, amellyel megesküdtél hűségedre Dávidnak?
51 Emlékezzél meg, Uram, szolgáid gyalázatáról, amelyet keblemben hordok sok nemzettől,
52 amellyel gyaláznak téged ellenségeid, Uram, és gyalázzák fölkented lépteit.
53 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen! Ámen!