A zsoltárok könyve 81

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 A karvezetőnek. A »Szőlőprések« szerint. Ászáftól.	1 Sing aloud unto God our strength: make a joyful noise unto the God of Jacob.
2 Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek, ujjongjatok Jákob Istenének.	2 Take a psalm, and bring hither the timbrel, the pleasant harp with the psaltery.
3 Kezdjetek énekelni és szóljon a dob, a szép hangú lant és a hárfa.	3 Blow up the trumpet in the new moon, in the time appointed, on our solemn feast day.
4 Fújjátok a harsonát újholdkor, és holdtöltekor, ünnepünk napján.	4 For this was a statute for Israel, and a law of the God of Jacob.
5 Ez Izrael törvénye, Jákob Istenének parancsa.	5 This he ordained in Joseph for a testimony, when he went out through the land of Egypt: where I heard a language that I understood not.
6 Bizonyságául rendelte ezt Józsefnek, amikor kivonult Egyiptom földjéről. Ismeretlen beszédet hallottam:	6 I removed his shoulder from the burden: his hands were delivered from the pots.
7 »Megszabadítottam hátát a tehertől, kezét a rabszolgakosártól.	7 Thou calledst in trouble, and I delivered thee; I answered thee in the secret place of thunder: I proved thee at the waters of Meribah. Selah.
8 Szorongatásodban segítségül hívtál, s én megszabadítottalak, meghallgattalak a fergeteg rejtekéből, a Meriba vizénél próbára tettelek.	8 Hear, O my people, and I will testify unto thee: O Israel, if thou wilt hearken unto me;
9 Halljad, én népem, hadd intselek! Izrael, bárcsak meghallgatnál engem!	9 There shall no strange god be in thee; neither shalt thou worship any strange god.
10 Ne legyen más isten közötted, ne imádj idegen istent!	10 I am the LORD thy God, which brought thee out of the land of Egypt: open thy mouth wide, and I will fill it.
11 Mert én vagyok a te Urad, Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről: nyisd ki szádat és én megtöltöm.	11 But my people would not hearken to my voice; and Israel would none of me.
12 De népem nem hallgatott szavamra, s Izrael nem figyelt rám.	12 So I gave them up unto their own hearts' lust: and they walked in their own counsels.
13 Ezért ráhagytam őket szívük keménységére, hadd menjenek a saját fejük után.	13 Oh that my people had hearkened unto me, and Israel had walked in my ways!
14 Ha népem rám hallgatott volna, ha Izrael az én útjaimon járt volna,	14 I should soon have subdued their enemies, and turned my hand against their adversaries.
15 rögtön megaláztam volna ellenségeit, s üldözőire vetettem volna kezemet.	15 The haters of the LORD should have submitted themselves unto him: but their time should have endured for ever.
16 Hízelegnének neki az Úr ellenségei, s idejük örökké tartana.	16 He should have fed them also with the finest of the wheat: and with honey out of the rock should I have satisfied thee.
17 Táplálnám őket a búza javával, és jóltartanám mézzel a kősziklából.«