A zsoltárok könyve 81

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 A karvezetőnek. A »Szőlőprések« szerint. Ászáftól.	1 Del maestro de coro. Con la cítara de Gat. De Asaf.
2 Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek, ujjongjatok Jákob Istenének.	2 ¡Canten con júbilo a Dios, nuestra fuerza, aclamen al Dios de Jacob!
3 Kezdjetek énekelni és szóljon a dob, a szép hangú lant és a hárfa.	3 Entonen un canto, toquen el tambor, y la cítara armoniosa, junto con el arpa.
4 Fújjátok a harsonát újholdkor, és holdtöltekor, ünnepünk napján.	4 Toquen la trompeta al salir la luna nueva, y el día de luna llena, el día de nuestra fiesta.
5 Ez Izrael törvénye, Jákob Istenének parancsa.	5 Porque esta es una ley para Israel, un precepto del Dios de Jacob:
6 Bizonyságául rendelte ezt Józsefnek, amikor kivonult Egyiptom földjéről. Ismeretlen beszédet hallottam:	6 él se la impuso como norma a José, cuando salió de la tierra de Egipto. Oigo una voz desconocida que dice:
7 »Megszabadítottam hátát a tehertől, kezét a rabszolgakosártól.	7 Yo quité el peso de tus espaldas y tus manos quedaron libres de la carga.
8 Szorongatásodban segítségül hívtál, s én megszabadítottalak, meghallgattalak a fergeteg rejtekéből, a Meriba vizénél próbára tettelek.	8 Clamaste en la aflicción, y te salvé; te respondí oculto entre los truenos, aunque me provocaste junto a las aguas de Meribá.
9 Halljad, én népem, hadd intselek! Izrael, bárcsak meghallgatnál engem!	9 Oye, pueblo mío, yo atestiguo contra ti, ¡ojalá me escucharas, Israel!
10 Ne legyen más isten közötted, ne imádj idegen istent!	10 No tendrás ningún Dios extraño, no adorarás a ningún dios extranjero:
11 Mert én vagyok a te Urad, Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről: nyisd ki szádat és én megtöltöm.	11 yo, el Señor, soy tu Dios, que te hice subir de la tierra de Egipto.
12 De népem nem hallgatott szavamra, s Izrael nem figyelt rám.	12 Pero mi pueblo no escuchó mi voz, Israel no me quiso obedecer;
13 Ezért ráhagytam őket szívük keménységére, hadd menjenek a saját fejük után.	13 por eso los entregué a su obstinación, para que se dejaran llevar por sus caprichos.
14 Ha népem rám hallgatott volna, ha Izrael az én útjaimon járt volna,	14 ¡Ojalá mi pueblo me escuchara, e Israel siguiera mis caminos!
15 rögtön megaláztam volna ellenségeit, s üldözőire vetettem volna kezemet.	15 Yo sometería a sus adversarios en un instante, y volvería mi mano contra sus opresores.
16 Hízelegnének neki az Úr ellenségei, s idejük örökké tartana.	16 Los enemigos del Señor tendrían que adularlo, y ese sería su destino para siempre;
17 Táplálnám őket a búza javával, és jóltartanám mézzel a kősziklából.«	17 yo alimentaría a mi pueblo con lo mejor del trigo y lo saciaría con miel silvestre».