A zsoltárok könyve 137

KÁLDI-NEOVULGÁTA	CATHOLIC PUBLIC DOMAIN
1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.	1 Of David himself. O Lord, I will confess to you with my whole heart, for you have heard the words of my mouth. I will sing psalms to you in the sight of the Angels.
2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,	2 I will adore before your holy temple, and I will confess your name: it is above your mercy and your truth. For you have magnified your holy name above all.
3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.	3 On whatever day that I will call upon you: hear me. You will multiply virtue in my soul.
4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?	4 May all the kings of the earth confess to you, O Lord. For they have heard all the words of your mouth.
5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!	5 And let them sing in accordance with the ways of the Lord. For great is the glory of the Lord.
6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!	6 For the Lord is exalted, and he looks with favor on the humble. But the lofty he knows from a distance.
7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«	7 If I wander into the midst of tribulation, you will revive me. For you extended your hand against the wrath of my enemies. And your right hand has accomplished my salvation.
8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!	8 The Lord will provide retribution on my behalf. O Lord, your mercy is forever. Do not disdain the works of your hands.
9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!