A zsoltárok könyve 137

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.	1 By the rivers of Babylon we sat mourning and weeping when we remembered Zion.
2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,	2 On the poplars of that land we hung up our harps.
3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.	3 There our captors asked us for the words of a song; Our tormentors, for a joyful song: "Sing for us a song of Zion!"
4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?	4 But how could we sing a song of the LORD in a foreign land?
5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!	5 If I forget you, Jerusalem, may my right hand wither.
6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!	6 May my tongue stick to my palate if I do not remember you, If I do not exalt Jerusalem beyond all my delights.
7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«	7 Remember, LORD, against Edom that day at Jerusalem. They said: "Level it, level it down to its foundations!"
8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!	8 Fair Babylon, you destroyer, happy those who pay you back the evil you have done us!
9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!	9 Happy those who seize your children and smash them against a rock.