A zsoltárok könyve 137

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.	1 A orillas de los ríos de Babilonia estábamos sentados y llorábamos, acordándonos de Sión;
2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,	2 en los álamos de la orilla teníamos colgadas nuestras cítaras.
3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.	3 Allí nos pidieron nuestros deportadores cánticos, nuestros raptores alegría: «¡Cantad para nosotros un cantar de Sión!»
4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?	4 ¿Cómo podríamos cantar un canto de Yahveh en una tierra extraña?
5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!	5 ¡Jerusalén, si yo de ti me olvido, que se seque mi diestra!
6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!	6 ¡Mi lengua se me pegue al paladar si de ti no me acuerdo, si no alzo a Jerusalén al colmo de mi gozo!
7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«	7 Acuérdate, Yahveh, contra los hijos de Edom, del día de Jerusalén, cuando ellos decían: ¡Arrasad, arrasadla hasta sus cimientos!
8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!	8 ¡Hija de Babel, devastadora, feliz quien te devuelva el mal que nos hiciste,
9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!	9 feliz quien agarre y estrelle contra la roca a tus pequeños!