Psalms 139

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 I will praise thee, O lord, with my whole heart: for thou hast heard the words of my mouth. I will sing praise to thee in the sight of his angels:	1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,
2 I will worship towards thy holy temple, and I will give glory to thy name. For thy mercy, and for thy truth: for thou hast magnified thy holy name above all.	2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,
3 In what day soever I shall call upon thee, hear me: thou shall multiply strength in my soul.	3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.
4 May all the kings of the earth give glory to thee: for they have heard all the words of thy mouth.	4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.
5 And let them sing in the ways of the Lord: for great is the glory of the Lord.	5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 For the Lord is high, and looketh on the low: and the high he knoweth afar off.	6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!
7 If I shall walk in the midst of tribulation, thou wilt quicken me: and thou hast stretched forth thy hand against the wrath of my enemies: and thy right hand hath saved me.	7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?
8 The Lord will repay for me: thy mercy, O Lord, endureth for ever: O despise not the work of thy hands.	8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.
	9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,
	10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.
	11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,
	12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.
	13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.
	14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!
	15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.
	16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.
	17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!
	18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.
	19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,
	20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.
	21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?
	22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.
	23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,
	24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.