Proverbi 29

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 L’uomo, il quale, essendo spesso ripreso, indura il suo collo, Di subito sarà fiaccato, senza rimedio	1 A férfira, aki a dorgálót nyakaskodva megveti, hirtelen eljön a romlás, amelyből nincs számára felépülés.
2 Quando i giusti sono aggranditi, il popolo si rallegra; Ma quando gli empi signoreggiano, il popolo geme	2 Örvend a nép, ha az igazak gyarapodnak, de sóhajt a nép, ha gonoszok jutnak uralomra.
3 L’uomo, che ama sapienza, rallegra suo padre; Ma il compagno delle meretrici dissipa i suoi beni	3 A férfi, aki kedveli a bölcsességet, megörvendezteti atyját, aki azonban céda nőket tart, elherdálja a vagyont.
4 Il re mantiene il paese con dirittura; Ma chi è dato a’ presenti lo distrugge	4 Az igazságos király talpraállítja az országot, a kapzsi férfiú azonban tönkreteszi.
5 L’uomo che lusinga il suo prossimo, Tende una rete davanti a’ passi di esso	5 A férfi, aki hízelgő, tettetett beszéddel szól barátjához, hálót vet lába elé.
6 Nel misfatto dell’uomo malvagio vi è un laccio; Ma il giusto canterà, e si rallegrerà	6 A gonosz ember beleakad bűnei tőrébe, az igaz pedig ujjong és örvendezik.
7 Il giusto prende conoscenza della causa de’ miseri; Ma l’empio non intende alcun conoscimento	7 Az igaz gondol a szegények jogával, a gonosz pedig nem vesz róla tudomást.
8 Gli uomini schernitori allacciano la città; Ma i savi stornano l’ira	8 Az arcátlan emberek fellázítják a várost, a bölcsek ellenben csitítják az indulatot.
9 L’uomo savio che litiga con un uomo stolto, Or si adira, or ride, e non ha alcuna requie	9 Ha bölcs ember balgával vitába száll, akár haragudjék, akár nevessen, nyugalmat nem talál.
10 Gli uomini di sangue odiano l’uomo intiero; Ma gli uomini diritti hanno cura della vita di esso	10 Vérszomjas emberek megvetik az ártatlant, az igazak pedig keresik a lelkét.
11 Lo stolto sfoga tutta la sua ira; Ma il savio la racqueta e la rattiene indietro	11 A balga rögtön kiadja egész lelkét, a bölcs pedig elhalasztja és későbbre tartogatja.
12 Tutti i ministri del principe, Che attende a parole di menzogna, sono empi	12 Amely király örömest hallgat hazug beszédekre, annak szolgái egytől egyig gonosztevők.
13 Il povero e l’usuraio si scontrano l’un l’altro; Il Signore è quello che allumina gli occhi di amendue	13 Van egymás mellett szegény is, elnyomó is, mindegyik az Úrtól kapja szeme világát.
14 Il trono del re, che fa ragione a’ miseri in verità, Sarà stabilito in perpetuo	14 Örökre szilárd a király trónja, aki a szegénynek igazságot szolgáltat.
15 La verga e la correzione dànno sapienza; Ma il fanciullo lasciato in abbandono fa vergogna a sua madre	15 Vessző és korholás bölcsességet adnak, az ifjú pedig, akit szabadjára hagynak, szégyent hoz anyjára.
16 Quando gli empi crescono, cresce il misfatto; Ma i giusti vedranno la ruina di quelli	16 Ha a gonoszok gyarapodnak, a bűn is erőre kap, az igazak azonban meglátják bukásukat.
17 Gastiga il tuo figliuolo, e tu ne sarai in riposo; Ed egli darà di gran diletti all’anima tua	17 Fenyítsd fiadat, akkor nyugodalmat ad neked, és gyönyörűséget szerez lelkednek.
18 Quando non vi è visione, il popolo è dissipato; Ma beato chi guarda la Legge	18 Látomás nélkül a nép féktelenné lesz, de boldog, ha megtartja a törvényt.
19 Il servo non si corregge con parole; Benchè intenda, non però risponderà	19 Szolgát nem lehet csak szép szóval kitanítani, mert érti ugyan, mit mondasz, de mégsem fogad szót.
20 Hai tu mai veduto un uomo precipitoso nel suo parlare? Vi è maggiore speranza d’uno stolto che di lui	20 Láttál-e embert, aki elsieti beszédét? A balgának több a reménye, mint neki!
21 Se alcuno alleva delicatamente da fanciullo il suo servo, Quello sarà figliuolo alla fine	21 Aki szolgáját gyermekkorától kényezteti, később majd makacsnak találja.
22 L’uomo iracondo muove contese, E l’uomo collerico commette molti misfatti	22 Indulatos férfi viszályt támaszt, s a heveskedő bővelkedik bűnökben.
23 L’alterezza dell’uomo l’abbassa; Ma chi è umile di spirito otterrà gloria	23 Az embert kevélysége megalázza, az alázatosnak pedig megbecsülés jut.
24 Chi partisce col ladro odia l’anima sua; Egli udirà l’esecrazione, e non però manifesterà il fatto	24 Aki tolvajjal osztozik, ellensége önmagának, hallja az átkot, és még sem tesz jelentést!
25 Lo spavento dell’uomo gli mette un laccio; Ma chi si confida nel Signore sarà levato ad alto in salvo	25 Az emberektől való félelem tőrbe ejt, aki pedig az Úrban bízik, oltalmat nyer.
26 Molti cercano la faccia di colui che signoreggia; Ma dal Signore procede il giudicio di ciascuno	26 Sokan keresik az uralkodó színét, de az Úrtól jön mindenki ítélete.
27 L’uomo iniquo è l’abbominio de’ giusti; E l’uomo che cammina dirittamente è l’abbominio dell’empio	27 Az igazak utálják a gonosztevőt, a gonoszok pedig attól irtóznak, aki egyenes úton jár. A fiú, aki szót fogad, megmenekszik a romlástól.