Salmi 88

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Maschil di Heman Ezrahita, che è un cantico di salmo dato al capo de’ Musici, dei figliuoli di Core, per Cantarlo sopra Mahalat. O SIGNORE Iddio della mia salute, Io grido di giorno e di notte, nel tuo cospetto.	1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.
2 Venga la mia orazione in tua presenza; Inchina il tuo orecchio al mio grido.	2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.
3 Perciocchè l’anima mia è sazia di mali; E la mia vita è giunta infino al sepolcro.	3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.
4 Io son reputato del numero di quelli che scendono nella fossa; Io son simile ad un uomo che non ha più forza alcuna.	4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.
5 Io sono spacciato fra i morti, Come gli uccisi che giacciono nella sepoltura, De’ quali tu non ti ricordi più; E che son ricisi dalla tua mano.	5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.
6 Tu mi hai posto in una fossa bassissima, In tenebre, in luoghi profondi.	6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.
7 L’ira tua si è posata sopra me, E tu mi hai abbattuto con tutti i tuoi flutti. Sela.	7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.
8 Tu hai allontanati da me i miei conoscenti, Tu mi hai renduto loro grandemente abbominevole; Io son serrato, e non posso uscire.	8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.
9 L’occhio mio è doglioso d’afflizione; O Signore, io grido a te tuttodì, Io spiego a te le palme delle mie mani	9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.
10 Opererai tu alcuna maraviglia inverso i morti? I trapassati risorgeranno essi, per celebrarti? Sela.	10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:
11 La tua benignità si narrerà ella nel sepolcro? E la tua verità nel luogo della perdizione?	11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
12 Le tue maraviglie si conosceranno esse nelle tenebre? E la tua giustizia nella terra dell’obblio?	12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?
13 Ora quant’è a me, o Signore, io grido a te; E la mia orazione ti si fa incontro la mattina.	13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?
14 Perchè scacci, o Signore, l’anima mia? Perchè nascondi il tuo volto da me?	14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.
15 Io son povero, e vengo meno fin dalla mia giovanezza; Io porto i tuoi spaventi, e ne sto in forse.	15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?
16 Le tue ire mi son passate addosso; I tuoi terrori mi hanno deserto;	16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.
17 Mi han circondato come acque tuttodì; Tutti quanti mi hanno intorniato.	17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.
18 Tu hai allontanati da me amici e compagni; I miei conoscenti son nascosti nelle tenebre	18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.
	19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.