Salmi 77

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Salmo di Asaf, dato al capo de’ Musici de’ figliuoli di Iedutun. LA mia voce s’indirizza a Dio, ed io grido; La mia voce s’indirizza a Dio, acciocchè egli mi porga l’orecchio.	1 A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára.
2 Nel giorno della mia distretta, io ho cercato il Signore; Le mie mani sono state sparse qua e là di notte, E non hanno avuta posa alcuna; L’anima mia ha rifiutato d’essere consolata.	2 Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.
3 Io mi ricordo di Dio, e romoreggio; Io mi lamento, e il mio spirito è angosciato. Sela.	3 Szorongatásom napján Istent keresem, éjjel is hozzá emelem kezeimet: nem lankadnak el. Nem akar megvigasztalódni a lelkem.
4 Tu hai ritenuti gli occhi miei in continue vegghie; Io son tutto attonito, e non posso parlare.	4 Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem, eleped a lelkem, ha rá gondolok.
5 Io ripenso a’ giorni antichi, Agli anni da lungo tempo passati.	5 Szememet ébren tartod, nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.
6 Io mi ricordo come già io sonava; Io medito nel mio cuore di notte, E lo spirito mio va investigando.	6 A hajdani időkre gondolok, a régmúlt esztendők járnak eszemben.
7 Il Signore mi rigetterà egli in perpetuo? E non mi gradirà egli giammai più?	7 Szívem elmélkedik éjszaka, gondolkodom és töpreng a lelkem.
8 È la sua benignità venuta meno per sempre mai? È la sua parola mancata per ogni età?	8 Vajon örökre elvet Isten, s nem kegyelmez többé?
9 Iddio ha egli dimenticato di aver pietà? Ha egli serrate per ira le sue compassioni? Sela.	9 Végleg elfogyott irgalma, elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?
10 Io ho adunque detto: Se io son fiacco, Egli è perchè la destra dell’Altissimo è mutata	10 Elfelejtette Isten a könyörületességet, vagy haragjában visszatartja irgalmát?
11 Io mi rammemoro le opere del Signore; Perciocchè io mi riduco a memoria le tue maraviglie antiche;	11 Így szóltam: »Az az én bajom, hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.«
12 E medito tutti i tuoi fatti, E ragiono delle tue operazioni.	12 Megemlékezem az Úr cselekedeteiről, megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,
13 O Dio, le tue vie si veggono nel Santuario; Chi è dio grande, come Iddio?	13 Elmélkedem minden műveden, és végzéseiddel foglalkozom.
14 Tu sei l’Iddio che fai maraviglie; Tu hai fatta conoscere la tua forza fra i popoli.	14 Isten, szentséges a te utad; Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?
15 Tu hai, col tuo braccio, riscosso il tuo popolo; I figliuoli di Giacobbe e di Giuseppe. Sela.	15 Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz, megmutattad a népeknek hatalmadat.
16 Le acque ti videro, o Dio; Le acque ti videro, e furono spaventate; Gli abissi eziandio tremarono.	16 Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait.
17 Le nubi versarono diluvi d’acque; I cieli tuonarono; I tuoi strali eziandio andarono attorno.	17 Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek.
18 Il suon de’ tuoi tuoni fu per lo giro del cielo; I folgori alluminarono il mondo; La terra fu smossa, e tremò.	18 A felhők ontották a vizet, megzendültek a fellegek, nyilaid repültek.
19 La tua via fu per mezzo il mare, E il tuo sentiero per mezzo le grandi acque; E le tue pedate non furono riconosciute.	19 Mennydörgésed zengett a forgószélben, villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett.
20 Tu conducesti il tuo popolo, come una greggia, Per man di Mosè e d’Aaronne	20 Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed és lábad nyoma nem volt látható.
	21 Mint juhnyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével.