Sirák fiának könyve 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Meg ne vond, fiam, a szegénytől az alamizsnát, és el ne fordítsd szemedet a szűkölködőtől!	1 Fili, eleemosynam pauperis ne defraudes, et oculos tuos ne transvertas a paupere.
2 Ne vesd meg az éhezőt, és ne keserítsd a szegényt ínségében;	2 Animam esurientem ne despexeris, et non exasperes pauperem in inopia sua.
3 ne szomorítsd a szűkölködő szívét, és ne vond meg az adományt attól, aki sínylődik;	3 Cor inopis ne afflixeris, et non protrahas datum angustianti.
4 ne utasítsd el a nyomorult kérését, és ne fordítsd el arcodat a nélkülözőtől!	4 Rogationem contribulati ne abjicias, et non avertas faciem tuam ab egeno.
5 Ne fordítsd el szemedet a szegénytől haragodban, és ne adj okot arra, hogy a könyörgők hátad mögött megátkozzanak,	5 Ab inope ne avertas oculos tuos propter iram : et non relinquas quærentibus tibi retro maledicere.
6 mert meghallgatásra talál annak a könyörgése, aki megátkoz téged lelke keserűségében: meghallgatja őt a Teremtője!	6 Maledicentis enim tibi in amaritudine animæ, exaudietur deprecatio illius : exaudiet autem eum qui fecit illum.
7 Kedveltesd meg magad a szegények közösségében, légy alázatos a vének előtt, és hajts fejet az előkelőknek!	7 Congregationi pauperum affabilem te facito : et presbytero humilia animam tuam, et magnato humilia caput tuum.
8 Hallgasd meg a szegényt kelletlenség nélkül; add meg, amivel tartozol, és viszonozd nyájasan köszöntését!	8 Declina pauperi sine tristitia aurem tuam, et redde debitum tuum, et responde illi pacifica in mansuetudine.
9 Mentsd ki az elnyomottat a kevély kezéből, és ne húzódozz attól,	9 Libera eum qui injuriam patitur de manu superbi, et non acide feras in anima tua.
10 hogy igazságot szolgáltass! Légy irgalmas az árvákhoz, mintha apjuk volnál, olyan légy anyjukhoz, mint a férj,	10 In judicando esto pupillis misericors ut pater, et pro viro matri illorum :
11 akkor engedelmes fia leszel a Fölségesnek, s ő anyádnál is jobban megkönyörül rajtad!	11 et eris tu velut filius Altissimi obediens, et miserebitur tui magis quam mater.
12 A bölcsesség életet lehel fiaiba, oltalmába fogadja azokat, akik keresik, s előttük jár az igazság útján.	12 Sapientia filiis suis vitam inspirat : et suscipit inquirentes se, et præibit in via justitiæ.
13 Akik szeretik, az életet szeretik, akik virradatkor keresik, kegyelmet találnak nála.	13 Et qui illam diligit, diligit vitam, et qui vigilaverint ad illam complectentur placorem ejus.
14 Akik megragadják, azoknak élet jut osztályrészül; ahová belép, ott áldásban részesít Isten.	14 Qui tenuerint illam, vitam hæreditabunt : et quo introibit benedicet Deus.
15 Akik szolgálnak neki, a Szentnek szolgálnak, akik szeretik őt, azokat Isten is szereti.	15 Qui serviunt ei obsequentes erunt sancto : et eos qui diligunt illam, diligit Deus.
16 Aki hallgat rá, népek fölött ítélkezik, aki figyel rá, biztonságban lakik.	16 Qui audit illam judicabit gentes : et qui intuetur illam permanebit confidens.
17 Aki bízik benne, el is nyeri, és utóda bizton birtokolja;	17 Si crediderit ei, hæreditabit illam, et erunt in confirmatione creaturæ illius :
18 mert kísértően jár el vele, s előbb próbára teszi őt;	18 quoniam in tentatione ambulat cum eo, et in primis eligit eum.
19 félelembe, rettegésbe ejti és megkísérti, fenyítése sanyarúságával sújtja őt, amíg csak ki nem próbálja gondolkodását, és meg nem bízik benne.	19 Timorem, et metum, et probationem inducet super illum : et cruciabit illum in tribulatione doctrinæ suæ, donec tentet eum in cogitationibus suis, et credat animæ illius.
20 Szilárddá teszi, egyenes úton vezérli, s eltölti örömmel,	20 Et firmabit illum, et iter adducet directum ad illum, et lætificabit illum :
21 és felfedi előtte titkait; tárházba gyűjti számára a tudást és az erény ismeretét.	21 et denudabit absconsa sua illi, et thesaurizabit super illum scientiam et intellectum justitiæ.
22 De ha tévútra tér, elhagyja őt, és ellenségei kezére adja.	22 Si autem oberraverit, derelinquet eum, et tradet eum in manus inimici sui.
23 Figyeld, fiam, az idők járását, és kerüld a rosszat!	23 Fili, conserva tempus, et devita a malo.
24 Ne átallj igazat mondani életed kedvéért!	24 Pro anima tua ne confundaris dicere verum :
25 Mert van szégyenkezés, amely bűnre vezet, és van szégyenkezés, amely tiszteletet és kegyelmet szerez.	25 est enim confusio adducens peccatum, et est confusio adducens gloriam et gratiam.
26 Ne keresd javadat önmagad kárára, és ne kövess el hazugságot lelked vesztére!	26 Ne accipias faciem adversus faciem tuam, nec adversus animam tuam mendacium.
27 Ne restelkedj társad miatt, ha bajba kerül.	27 Ne reverearis proximum tuum in casu suo,
28 Ne tartsd vissza a beszédet mentésre alkalmas időben és ne rejtsd el bölcsességedet a maga díszében,	28 nec retineas verbum in tempore salutis. Non abscondas sapientiam tuam in decore suo :
29 mert a beszédről ismerni fel a bölcsességet, s az okosságot, a belátást és a tudományt az okosnak szaváról, de bizonysága az erényes cselekedetekben van.	29 in lingua enim sapientia dignoscitur : et sensus, et scientia, et doctrina in verbo sensati, et firmamentum in operibus justitiæ.
30 Ne mondj ellent igaz beszédnek sehogy sem, és szégyelld magad oktalan hazugságod miatt!	30 Non contradicas verbo veritatis ullo modo, et de mendacio ineruditionis tuæ confundere.
31 Ne restelld bevallani vétkeidet, és senkinek se hódolj be bűnös cselekedetre! Ne szállj szembe a hatalmassal, és ne erőlködj a folyó árjával szemben! Életed árán is küzdj az igazságért; mindhalálig küzdj az igazságért, akkor Isten harcba száll érted ellenségeiddel! Ne légy fürge a nyelveddel, és mihaszna, hanyag a dolgod végzésében! Ne légy házadban olyan, mint az oroszlán: a házbeliek felforgatója, alattvalóid elnyomója! Ne legyen kezed kinyújtva elfogadásra, sem szűkmarkú, amikor adni kellene!	31 Non confundaris confiteri peccata tua, et ne subjicias te omni homini pro peccato.
	32 Noli resistere contra faciem potentis, nec coneris contra ictum fluvii.
	33 Pro justitia agonizare pro anima tua, et usque ad mortem certa pro justitia : et Deus expugnabit pro te inimicos tuos.
	34 Noli citatus esse in lingua tua, et inutilis, et remissus in operibus tuis.
	35 Noli esse sicut leo in domo tua, evertens domesticos tuos, et opprimens subjectos tibi.
	36 Non sit porrecta manus tua ad accipiendum, et ad dandum collecta.