A Prédikátor könyve 1

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai.	1 Verba Ecclesiastes filii David regis Ierusalem.”
2 »Minden hiúság, mondja a Prédikátor, csupa hiúság, minden csak hiúság!	2 “ Vanitas vanitatum, dixit Ecclesiastes, vanitas vanitatum et omnia vanitas ”.
3 Mi haszna az embernek minden vesződségéből, amellyel bajlódik a nap alatt?«	3 Quid lucri est homini de universo labore suo, quo laborat sub sole?
4 Nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik, a föld pedig mindig megmarad.	4 Generatio praeterit, et generatio advenit, terra autem in aeternum stat.
5 A nap felkel és lenyugszik, majd visszasiet helyére, s ott újra felkel.	5 Oritur sol, et occidit sol et ad locum suum anhelat ibique renascitur.
6 Dél felé kerül, majd északra fordul, mindent bejárva körben kering a szél, és visszatér körforgásában.	6 Gyrat per meridiem et flectitur ad aquilonem, lustrans universa in circuitu pergit spiritus et in circulos suos revertitur.
7 A folyók mind a tengerbe ömlenek, s a tenger mégsem árad meg, a helyre, ahonnan a folyók elindulnak, visszatérnek, hogy újra folyjanak.	7 Omnia flumina pergunt ad mare, et mare non redundat; ad locum, unde exeunt, flumina illuc revertuntur in cursu suo.
8 A dolgok megannyian fárasztanak, úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani. A szem nem tud jóllakni látással, s a fül nem tud betelni hallással.	8 Cunctae res difficiles; non potest eas homo explicare sermone. Non saturatur oculus visu, nec auris auditu impletur.
9 Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz. Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik,	9 Quod fuit, ipsum est, quod futurum est. Quod factum est, ipsum est, quod faciendum est:
10 és semmi sem új a nap alatt. Senki sem mondhatja: »Íme, ez új!« Mert megvolt az már azokban az időkben, amelyek előttünk elmúltak.	10 nihil sub sole novum. Si de quadam re dicitur: “ Ecce hoc novum est ”, iam enim praecessit in saeculis, quae fuerunt ante nos.
11 Nem gondolnak az emberek az elmúltakra, s a jövendőre sem gondolnak majd, akik még később lesznek.	11 Non est priorum memoria, sed nec eorum quidem, qui postea futuri sunt, erit recordatio apud eos, qui futuri sunt in novissimo.
12 Én, a Prédikátor, királya voltam Izraelnek Jeruzsálemben,	12 Ego Ecclesiastes fui rex Israel in Ierusalem
13 és feltettem magamban, hogy kikutatom és kifürkészem a bölcsesség útján mindazt, ami a nap alatt történik. Ezt a hálátlan elfoglaltságot adta Isten az emberek fiainak, hogy vesződjenek vele.	13 et proposui in animo meoquaerere et investigare sapienter de omnibus, quae fiunt sub sole. Hancoccupationem pessimam dedit Deus filiis hominum, ut occuparentur in ea.
14 Láttam mindazt, ami a nap alatt végbemegy, és íme: mindez csak hiúság és szélkergetés.	14 Vidicuncta, quae fiunt sub sole; et ecce universa vanitas et afflictio spiritus.
15 Ami görbe, azt bajos egyenessé tenni, s a fonákságoknak nincsen számuk.	15 Quod est curvum, rectum fieri non potest; et, quod deficiens est, numerari non potest.
16 Így szóltam, és ezt mondtam magamban: »Íme, naggyá lettem, túltettem bölcsességben mindenkin, akik előttem voltak Jeruzsálemben, és szívem sok bölcsességet és tudományt sajátított el.«	16 Locutus sum ego in corde meo dicens: “ Ecce ego magnificavi et apposuisapientiam super omnes, qui fuerunt ante me in Ierusalem; et mens meacontemplata est multam sapientiam et scientiam ”.
17 Arra törekedtem, hogy megismerjem a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot, de meggyőződtem, hogy ez is csak vesződség és szélkergetés,	17 Dedique cor meum, utscirem sapientiam et scientiam, insipientiam et stultitiam. Et agnovi quod inhis quoque esset afflictio spiritus, eo quod
18 mert ahol sok a bölcsesség, ott sok a bosszúság, s aki a tudást gyarapítja, a szenvedést is növeli.	18 in multa sapientia multus sit maeror; et, qui addit scientiam, addit et laborem.