A zsoltárok könyve 90

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te lettél a mi menedékünk nemzedékről nemzedékre.	1 Orazione di Mosè, uomo di Dio O SIGNORE, tu ci sei stato un abitacolo In ogni età.
2 Mielőtt a hegyek lettek, a föld és a világ születtek, te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten!	2 Avanti che i monti fosser nati, E che tu avessi formata la terra ed il mondo; Anzi ab eterno in eterno tu sei Dio.
3 Te visszatéríted az embert a porba, azt mondod: »Térjetek oda vissza, emberek fiai.«	3 Tu fai ritornar l’uomo in polvere, E dici: Ritornate, o figliuoli degli uomini.
4 Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan, mint az eltűnt tegnapi nap, vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka.	4 Perciocchè mille anni sono appo te Come il giorno d’ieri, quando è passato; O come una vegghia nella notte.
5 Elragadod őket, olyanok mint az álom,	5 Tu porti via gli uomini, come per una piena d’acque; Essi non sono altro che un sogno; Son come l’erba che si rinnovella la mattina.
6 mint a reggel kiviruló fű: reggel kihajt és virágzik, estére lehull és elszárad.	6 La mattina ella fiorisce e si rinnovella; E la sera è segata e si secca
7 Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt, rettegjük haragod.	7 Perciocchè noi veniam meno per la tua ira; E siam conturbati per lo tuo cruccio.
8 Magad elé állítod gonoszságainkat, titkainkat arcod világossága elé.	8 Tu metti davanti a te le nostre iniquità, E i nostri peccati occulti alla luce della tua faccia.
9 Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük.	9 Conciossiachè tutti i nostri giorni dichinino per la tua ira; Noi abbiam forniti gli anni nostri così presto come una parola.
10 Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri, vagy az erőseké a nyolcvanat, és azok nagyrésze is munka és fájdalom, gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk.	10 I giorni de’ nostri anni, in alcuni non sono che settant’anni; E in altri, se ve ne sono di maggiori forze, che ottant’anni; Ed anche il fiore di quelli non è altro che travaglio e vanità; Perciocchè di subito è riciso, e noi ce ne voliam via.
11 Ki ismeri haragod erejét és félelmetes felindulásodat?	11 Chi conosce la forza della tua ira, E la tua indegnazione, secondo che devi esser temuto?
12 Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket.	12 Insegnaci adunque a contare i nostri dì; Acciocchè acquistiamo un cuor savio.
13 Fordulj meg, Uram, végre valahára, légy irgalmas szolgáidhoz.	13 Rivolgiti, Signore; infino a quando? E sii rappacificato inverso i tuoi servitori.
14 Tölts el minket kora reggel irgalmaddal, hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben.	14 Saziaci ogni mattina della tua benignità; Acciocchè giubiliamo, e ci rallegriamo tutti i dì nostri.
15 Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket, s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk.	15 Rallegraci, al par de’ giorni che tu ci hai afflitti; Degli anni che abbiamo sentito il male.
16 Nyilvánuljon meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon.	16 Apparisca l’opera tua verso i tuoi servitori, E la tua gloria verso i lor figliuoli.
17 Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját!	17 E sia il piacevole sguardo del Signore Iddio nostro sopra noi; E addirizza, o Signore, sopra noi l’opera delle nostre mani