A zsoltárok könyve 44

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.	1 In finem, pro iis qui commutabuntur. Filiis Core, ad intellectum. Canticum pro dilecto.
2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.	2 Eructavit cor meum verbum bonum : dico ego opera mea regi. Lingua mea calamus scribæ velociter scribentis.
3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.	3 Speciosus forma præ filiis hominum, diffusa est gratia in labiis tuis : propterea benedixit te Deus in æternum.
4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.	4 Accingere gladio tuo super femur tuum, potentissime.
5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.	5 Specie tua et pulchritudine tua intende, prospere procede, et regna, propter veritatem, et mansuetudinem, et justitiam ; et deducet te mirabiliter dextera tua.
6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.	6 Sagittæ tuæ acutæ : populi sub te cadent, in corda inimicorum regis.
7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.	7 Sedes tua, Deus, in sæculum sæculi ; virga directionis virga regni tui.
8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.	8 Dilexisti justitiam, et odisti iniquitatem ; propterea unxit te Deus, Deus tuus, oleo lætitiæ, præ consortibus tuis.
9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.	9 Myrrha, et gutta, et casia a vestimentis tuis, a domibus eburneis ; ex quibus delectaverunt te
10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.	10 filiæ regum in honore tuo. Astitit regina a dextris tuis in vestitu deaurato, circumdata varietate.
11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.	11 Audi, filia, et vide, et inclina aurem tuam ; et obliviscere populum tuum, et domum patris tui.
12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.	12 Et concupiscet rex decorem tuum, quoniam ipse est Dominus Deus tuus, et adorabunt eum.
13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.	13 Et filiæ Tyri in muneribus vultum tuum deprecabuntur ; omnes divites plebis.
14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.	14 Omnis gloria ejus filiæ regis ab intus, in fimbriis aureis,
15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.	15 circumamicta varietatibus. Adducentur regi virgines post eam ; proximæ ejus afferentur tibi.
16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,	16 Afferentur in lætitia et exsultatione ; adducentur in templum regis.
17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.	17 Pro patribus tuis nati sunt tibi filii ; constitues eos principes super omnem terram.
18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.	18 Memores erunt nominis tui in omni generatione et generationem : propterea populi confitebuntur tibi in æternum, et in sæculum sæculi.
19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,
20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.
21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,
22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.
23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.
24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!
25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?
26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!