A zsoltárok könyve 44

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.	1 Del maestro de coro. De los hijos de Coré. Poema.
2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.	2 Oh Dios, nuestros padres nos contaron, y por eso llegó a nuestros oídos, la obra que hiciste antiguamente,
3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.	3 con tu propia mano, cuando ellos vivían. Tú expulsaste a las naciones para plantarlos a ellos; y para hacerlos crecer, destruiste a los pueblos.
4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.	4 No ocuparon la tierra con su espada ni su brazo les obtuvo la victoria: fue tu mano derecha y tu brazo, fue la luz de tu rostro, porque los amabas.
5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.	5 Eras tú, mi Rey y mi Dios, el que decidía las victorias de Jacob:
6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.	6 con tu auxilio embestimos al enemigo y en tu Nombre aplastamos al agresor.
7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.	7 Porque yo no confiaba en mi arco ni mi espada me dio la victoria:
8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.	8 tú nos salvaste de nuestros enemigos y confundiste a nuestros adversarios.
9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.	9 Dios ha sido siempre nuestro orgullo: damos gracias a tu Nombre eternamente.
10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.	10 Pero ahora nos rechazaste y humillaste: dejaste de salir con nuestro ejército,
11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.	11 nos hiciste retroceder ante el enemigo y nuestros adversarios nos saquearon.
12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.	12 Nos entregaste como ovejas al matadero y nos dispersaste entre las naciones;
13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.	13 vendiste a tu pueblo por nada, no sacaste gran provecho de su venta.
14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.	14 Nos expusiste a la burla de nuestros vecinos, a la risa y al escarnio de los que nos rodean;
15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.	15 hiciste proverbial nuestra desgracia y los pueblos nos hacen gestos de sarcasmo.
16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,	16 Mi oprobio está siempre ante mí y mi rostro se cubre de vergüenza,
17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.	17 por los gritos de desprecio y los insultos, por el enemigo sediento de venganza.
18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.	18 ¡Y todo esto nos ha sobrevenido sin que nos hayamos olvidado de ti, sin que hayamos traicionado tu alianza!
19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,	19 Nuestro corazón no se volvió atrás ni nuestros pasos se desviaron de tu senda,
20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.	20 como para que nos aplastaras en un lugar desierto y nos cubrieras de tinieblas.
21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,	21 Si hubiéramos olvidado el nombre de nuestro Dios y recurrido a un dios extraño,
22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.	22 Dios lo habría advertido, porque él conoce los secretos más profundos.
23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.	23 Por tu causa nos dan muerte sin cesar y nos tratan como a ovejas que van al matadero.
24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!	24 ¡Despierta, Señor! ¿Por qué duermes? ¡Levántate, no nos rechaces para siempre!
25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?	25 ¿Por qué ocultas tu rostro y te olvidas de nuestra desgracia y opresión?
26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!	26 Estamos hundidos en el polvo, nuestro cuerpo está pegado a la tierra.
	27 ¡Levántate, ven a socorrernos; líbranos por tu misericordia!