A zsoltárok könyve 44

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.	1 εις το τελος υπερ των αλλοιωθησομενων τοις υιοις κορε εις συνεσιν ωδη υπερ του αγαπητου
2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.	2 εξηρευξατο η καρδια μου λογον αγαθον λεγω εγω τα εργα μου τω βασιλει η γλωσσα μου καλαμος γραμματεως οξυγραφου
3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.	3 ωραιος καλλει παρα τους υιους των ανθρωπων εξεχυθη χαρις εν χειλεσιν σου δια τουτο ευλογησεν σε ο θεος εις τον αιωνα
4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.	4 περιζωσαι την ρομφαιαν σου επι τον μηρον σου δυνατε τη ωραιοτητι σου και τω καλλει σου
5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.	5 και εντεινον και κατευοδου και βασιλευε ενεκεν αληθειας και πραυτητος και δικαιοσυνης και οδηγησει σε θαυμαστως η δεξια σου
6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.	6 τα βελη σου ηκονημενα δυνατε λαοι υποκατω σου πεσουνται εν καρδια των εχθρων του βασιλεως
7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.	7 ο θρονος σου ο θεος εις τον αιωνα του αιωνος ραβδος ευθυτητος η ραβδος της βασιλειας σου
8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.	8 ηγαπησας δικαιοσυνην και εμισησας ανομιαν δια τουτο εχρισεν σε ο θεος ο θεος σου ελαιον αγαλλιασεως παρα τους μετοχους σου
9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.	9 σμυρνα και στακτη και κασια απο των ιματιων σου απο βαρεων ελεφαντινων εξ ων ηυφραναν σε
10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.	10 θυγατερες βασιλεων εν τη τιμη σου παρεστη η βασιλισσα εκ δεξιων σου εν ιματισμω διαχρυσω περιβεβλημενη πεποικιλμενη
11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.	11 ακουσον θυγατερ και ιδε και κλινον το ους σου και επιλαθου του λαου σου και του οικου του πατρος σου
12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.	12 οτι επεθυμησεν ο βασιλευς του καλλους σου οτι αυτος εστιν ο κυριος σου
13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.	13 και προσκυνησουσιν αυτω θυγατερες τυρου εν δωροις το προσωπον σου λιτανευσουσιν οι πλουσιοι του λαου
14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.	14 πασα η δοξα αυτης θυγατρος βασιλεως εσωθεν εν κροσσωτοις χρυσοις περιβεβλημενη πεποικιλμενη
15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.	15 απενεχθησονται τω βασιλει παρθενοι οπισω αυτης αι πλησιον αυτης απενεχθησονται σοι
16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,	16 απενεχθησονται εν ευφροσυνη και αγαλλιασει αχθησονται εις ναον βασιλεως
17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.	17 αντι των πατερων σου εγενηθησαν σοι υιοι καταστησεις αυτους αρχοντας επι πασαν την γην
18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.	18 μνησθησονται του ονοματος σου εν παση γενεα και γενεα δια τουτο λαοι εξομολογησονται σοι εις τον αιωνα και εις τον αιωνα του αιωνος
19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,
20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.
21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,
22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.
23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.
24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!
25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?
26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!