A zsoltárok könyve 44

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.	1 Magistro chori. Filiorum Core. Maskil.
2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.	2 Deus, auribus nostris audivimus; patres nostri annuntiaverunt nobis opus, quod operatus es in diebus eorum, in diebus antiquis.
3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.	3 Tu manu tua gentes depulisti et plantasti illos, afflixisti populos et dilatasti eos.
4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.	4 Nec enim in gladio suo possederunt terram, et brachium eorum non salvavit eos; sed dextera tua et brachium tuum et illuminatio vultus tui, quoniam complacuisti in eis.
5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.	5 Tu es rex meus et Deus meus, qui mandas salutes Iacob.
6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.	6 In te inimicos nostros proiecimus, et in nomine tuo conculcavimus insurgentes in nos. -
7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.	7 Non enim in arcu meo sperabo, et gladius meus non salvabit me.
8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.	8 Tu autem salvasti nos de affligentibus nos et odientes nos confudisti.
9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.	9 In Deo gloriabimur tota die et in nomine tuo confitebimur in saeculum.
10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.	10 Nunc autem reppulisti et confudisti nos et non egredieris, Deus, cum virtutibus nostris.
11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.	11 Convertisti nos retrorsum coram inimicis nostris; et, qui oderunt nos, diripuerunt sibi.
12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.	12 Dedisti nos tamquam oves ad vescendum et in gentibus dispersisti nos.
13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.	13 Vendidisti populum tuum sine lucro nec ditior factus es in commutatione eorum.
14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.	14 Posuisti nos opprobrium vicinis nostris, subsannationem et derisum his, qui sunt in circuitu nostro.
15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.	15 Posuisti nos similitudinem in gentibus, commotionem capitis in populis.
16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,	16 Tota die verecundia mea contra me est, et confusio faciei meae cooperuit me
17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.	17 a voce exprobrantis et obloquentis, a facie inimici et ultoris.
18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.	18 Haec omnia venerunt super nos, nec obliti sumus te et inique non egimus in testamentum tuum.
19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,	19 Et non recessit retro cor nostrum, nec declinaverunt gressus nostri a via tua;
20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.	20 sed humiliasti nos in loco vulpium et operuisti nos umbra mortis.
21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,	21 Si obliti fuerimus nomen Dei nostri et si expanderimus manus nostras ad deum alienum,
22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.	22 nonne Deus requiret ista? Ipse enim novit abscondita cordis.
23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.	23 Quoniam propter te mortificamur tota die, aestimati sumus sicut oves occisionis.
24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!	24 Evigila, quare obdormis, Domine? Exsurge et ne repellas in finem.
25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?	25 Quare faciem tuam avertis, oblivisceris inopiae nostrae et tribulationis nostrae?
26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!	26 Quoniam humiliata est in pulvere anima nostra, conglutinatus est in terra venter noster. Exsurge, Domine, adiuva nos et redime nos propter misericordiam tuam.