A zsoltárok könyve 122

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Zarándok-ének. Dávidtól. Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: »Az Úr házába megyünk.«	1 Cantico de' gradi. A te ho levato gli occhi miei, il quale abiti ne' cieli.
2 És lábunk már itt áll udvaraidban, Jeruzsálem!	2 Ecco, che come gli occhi de' servi sono nelle mani de' suoi signori; come gli occhi dell' ancilla sono nelle mani della madonna sua; così gli occhi nostri sono al Signore Iddio nostro, insino che abbia misericordia di noi.
3 Jeruzsálem városnak épült, részei pompásan egybeillenek.	3 Abbi misericordia di noi, Signore, abbi misericordia di noi; per che siamo molto ripieni di disprezzo.
4 Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei, hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének.	4 Per che l'anima nostra è molto ripiena di abbondante obbrobrio, e disprezzo da' superbi.
5 Ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei.
6 Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek: »Bőségben éljenek, akik szeretnek téged!
7 Békesség legyen falaid között és bőség tornyaidban!«
8 Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom: »Béke legyen veled!«
9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért jót kívánok neked.